Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Jézus születése IV

42 Raffay Sándor. zölte senkivel e dolgot. S nem közelitett Máriához, hanem úgy őrizte őt, mint, bár terhes, de szent szüzet. S még nem lakott vele két hónapig. S két hónap múlva, mikor József és felesége. Mária, otthon voltak, de csak egyedül, lőn, mialatt egyedül voltak, hogy Mária a szemeit oldalt vetve egy kis gyermeket látott és megilletődött. Mikor megilletődése elmúlt, olyan lett a méhe, mint volt, mielőtt terhessé lett. S mikor férje igy szólt hozzá: „Mi tesz téged megilletődötté?" kinyílt a szeme és meglátta a gyermeket s magasztalta Istent, hogy az Úr közölte magát vele. És szózat szólt hozzá: „Ne mondd el e látomást senkinek." Ámde a gyermeknek híre ment Bethlehemben. Némelyek azt mondták: „A szűz Mária, mielőtt két hónapja férjnél volt, gyermeket szült"; sokan meg azt mondták: „Nem szült ő gyermeket, ós a vajúdás nem lepte meg, mert fájdalom kiáltását sem hallottuk." S mind bizonytalanságban voltak felőle, mind tudtak róla, de senki se tudta, honnét lett. És fogták, elmentek vele a galileai Názáretbe. Keresztyén sibylla*). 8. fejezet. 456-475. Az utolsó időben

2) pedig megjelent a földön s alacsonyságában mint új fény támadt föl szűz Máriának méhéből, s égből szállva alá mégis emberi formát öltött magára. Elsőbb is pedig hatalmas szent alakját mutatta meg Gábriél, azután pedig így szólitá meg a főangyal a leányzót: — Fogadd bo szűz, szeplőtelen méhedbe az Istent. így szólván, kegyelmet lehelt bo a leányba Isten. Azt pedig, mikor ebben részesült, zavar és csodálat fogta el, reszketve állt ott, gondolkodása megbénult, szive reszketett a hallatlan hírtől. De csakhamar örvendezni kezdett, szive felhevült a hangra, menyasszonyként felnevetett, arca kipirult, öröm ragadta el, szégyenlősség fogta el érzékeit s biztossága visszatért. Az ige

3) testébe hatolt és idővel megtestesült, s a méhben élővé lett, omberi alakká formáltatott, gyermekké lett szűzi szülés által. Ez ugyan nagy csuda az embereknek, de semmi sem nagy csoda az Atyaistennek és a Fiúistennek. A megszületett csecsemőnek pedig ujjongva tárult fel a föld, a mennyei trónus nevetett és a világ örvendezett. ') Geffken, Die Oracula Sibyllina. Leipzig. 1902. 171- 172. *) νστατίοις τε χηόνοις abból a képzetből ered, hogy Jézus megjelenése a két világkorszak váltakozásakor történik. A régi korszak napjai letelnek, az időszak, mint egy Űrmérték betelik. Jézus megjelenése az utolsó napok alatt történt. s) Nem ίόγος, hanem hio; áll ugyan, de ezért igének mondom, mert a kijelentett isteni elhatározásra vonatkozik, s így értelme a λόγος-éval azonos. l'affay Sándor.