Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
A pietismus paedagogiája. — Kiváló tekintettel a magyar pietista nevelőkre. — ELSŐ RÉSZ. A pietismus lényege és növelési irányának alapvetői. I. A pietismus lényege és neveléstörténeti jelentősége. A közönséges szóhasználat a pietismus nevével a vallásos életnek beteges, kóros jelenségeit, a vallásos szokások és áhítatossági gyakorlatok külső, gépies teljesítését, az álszenteskedést és a vallásos rajongás túlzásait szokta megjelölni. A pietista név nem jó hangzású, a mint hogy gúnynév volt már eredetileg is. Az ily értelemben vett pietismus ellen vallásos és egyházi szempontból is tiltakoznunk kell. Annál kevésbbé tűrné meg a modern paedagogia, hogy az ifjúság nevelését, ezt a komoly, szent munkát ily szellemben, egyoldalú, félszeg irányzattal, pietisticus eszközökkel folytassuk. A pietismus eredetileg azonban más volt. Annak a gúnyszóval illetett vallásos szellemi irányzatnak, mely az idők folyamán mintegy természetes szükségképeniséggel keletkezett, megvolt a maga jogosultsága s egyháztörténeti és neveléstörténeti nagy jelentősége. A XVII. század közepe óta a protestáns népek között Európaszerte egy nemzetközi vallásos irányzat kapott lábra, mely mintegy a Szentlélek fuvallatára új életet varázsolt az egyház száraz, megcsontosodott testébe. Az evang. vallásosság a rideg dogmatismustól és orthodoxismustól a subjectiv kegyesség feléfordúl mindenütt. Angliában az independensek közt mutatkozik ily mozgalom. Hollandiában Coccejusnak erős biblicismusa veri fel a lelkeket mély álmukból. Hazánkban a szatmárnémeti zsinaton Tolnai Dali János küzd a bensőbb, áthatóbb és gyakorlatiasabb hitéletnek zászlója alatt. Németországban kegyes mysticusok: Arnd János, Müller Henrik, Seriver Keresztély, melegen érző theologusok: Gerhard János, Andreae Bálint, Calixtus György, a szív húrjait érintő elsőrangú egyházi lantosok: Gerhardt Pál, Clausnitzer, Neander, Neuniark és a három Frank, és prófétai lelkű prédikátorok: Meyfarth, a „Tuba novissima" szerzője s a , Jerusalem, du hoch gebaute Stadt" költője, Schupp, a szabadszájú hamburgi lelkész,
