Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jézus születése IV
36 Rafíay Sándor. fényesség sugárzott a barlangban, hogy szemeink nem birták elviselni. Nemsokára azonban az a fény is eloszlott, mignem láthatóvá lett a csecsemő, akihez odament ós aki mellet kapott anyjától Máriától. A bába pedig felkiáltott ős mondá: — Nagy nap ez nekem, hogy láttam ezt az új csudát! Mikor a bába kiment a barlangból, a szembejövő Salomenak azt mondta: — Salome, Salome, új csudát tudok neked mondani: szűz szült a természeti állapota ellenére. — Él az én Uram Istenem, mondá Salome, ha meg nem győződöm róla, bizony én nem hiszem, hogy szűz szült. 20. fejezet. A bába bement ós azt mondta Máriának: — Igazodj el, mert nem kis küzdelmen fogsz átesni. És megvizsgálta őt Salome 1) s jajgatva mondá: — Jaj az én vétkemnek és hitetlenségemnek, hogy az élő Istent kísértettem, íme a kezem égve hull le rólam! S térdre borult az Úr előtt mondván: — Atyáim Istene, emlékezzél meg, hogy én Ábrahám, Izsák és Jákob ivadéka vagyok; ne cégérezz ki engem Izrael flai előtt, hanem add vissza karjaimat. Mert te tudod, Uram, hogy a te nevedben végeztem gyógyításaimat ós tőled nyertem jutalmamat. S íme az Úrnak angyala oda állt és mondá néki: — Salome, Salome, meghallgatott téged az Úr. Nyújtsd a kezedet a gyermeknek ós vedd fel őt s gyógyulásod és örömed leszen. Odament Salome és felvette őt mondván: — Imádom őt, mert Izráelnek nagy királya született! S ime tüstént meggyógyult Salome és megigazulva ment ki a barlangból. S ekkor egy hang azt mondta: — Salome, Salome, ne hirdesd el a csudát, melyet láttál, míg csak a gyermek Jeruzsálembe nem megy 2). *) A megvizsgálás mindig e szavakkal áll a szövegben: xal ϊβαλε Σαλώμη •ιόν δάχτυλον αντής ίις τήν φνσιν αυτής. Nem fordíthattam le szószerinf. Az egész fejezet nemcsak a kétkedés veszedelmének, hanem Mária szüzessége kétségtelenségének is bizonysága akar lenni. Ez mutatja a célzatot, mellyel írták. A Mária-kultusz érdekeit kívánták ezzel is szolgálni. A fejezet végén álló intés, hogy Salome ne szóljon a gyermek születéséről addig, mig azt Jeruzsálembe fel nem viszik, célzás a Heródes üldözésére. A gyermeket 40 nap múlva vitték fel, ez alatt kellett jönniök a keleti mágusoknak, a kiknek más úton való visszatérése miatt Heródes haragra gyúlt. Nehogy a gyermekről, kinek csodás születése igazolta Messiás-voltát, Heródes idő előtt megtudjon valamit, azért tiltja meg az égi hang, hogy Salome elmondja a tapasztaltakat. Az égi hangot, mely igy egyes utasításokat vagy kijelentéseket adott, a zsidók bat kol-nak nevezték.
