Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyr ismertetés. 331 alkalmassá. Mi is ott, ahol lehet, ilyen célra, de azonkívül mindenkinek, ki a könyvben fejtegetett fontos kérdések iránt érdeklődik, csak ajánljuk a könyv megszerzését. Lic. D. Daxer György. Dr. Luther Márton művei a reformáció négyszázados fordulójának örömünnepére és emlékezetére kiadja a Luther-társaság. Sajtó alá rendezte Dr. Masznyik Endre egyetemes evang. theol. akad. igazgató-tanár. Második rész III. kötet. II. A misével való visszaélésről. 94. I. 9. sor (alul): „az ordító szamarakat megvárakoztatva a kegyes keresztyéneket oktatom meg" ... Az eredeti: . . . will ich sie fahren und die Esol ihres Geschreies warten lassen ... Itt semmi megvárásról vagy megvárakoztatásról nincsen szó. Des Amtes warten a. m. hivatalát teljesíteni; des Geschreies warten — az ordítást folytatni. Magyarul tehát: . . . magukra hagyom őket, — ám folytassák ordításukat a szamarak . . . 96. I. 2. sor: „magának megszerezni" . . . helyett: akar előkészülni . . . 96. I. 9. sor (alul): „a mire Krisztusnak semmi szüksége" . . . e helyett: a minek Krisztusra szüksége nincsen. 96. I. 2. sor (alul): „az örökséget" ... die Erben — az örökösöket. 99. I. 14. sor : „Csakis ezt kell a keresztyéneknek elrendelni." A befehlen szó itt rábízást, ajánlást, szívökre kötést jelent, nem pedig elrendelést. 100. I. 3. sor (alul): „megvethető" ... e helyett: megvetendő. 101. I. 8. sor (alul): „ . . . akkor aztán mi is magyarázunk" . . . alsdann werden wir auch den Sieg behalten ... a győzelem is a miénk lesz. 103. I. 11. sor: „hogyha a szentek bűnnek tekintik azt, a mit irás nélkül cselekedtek" . . . dass man das für eine Sünde der Heiligen hält . . . Mi bűnnek tekinthetjük a szenteknek oly cselekedeteit, a melyeknek az írásban nincsen alapjok; de ha a szentek magok is annak tekinthették volna, bizonyára meg nem cselekszik. 104. I. 1. sor: „a bűnöket legkevesebben ismerik, még a szentek közül is." Es wird der wenigste Teil der Sünden erkannt, auch von den Heiligen. Bűneink legcsekélyebb részét ismerjük; még a szenteknek is ez a hibájok 104. I. 6. sor: „teljesen belemerülnek az által," . . . e helyett: teljesen belemerülnek (a hitbe), mi által ... ők újra felemeltetnek " A közbeneső zárójelben álló „cselekszenek* mellé kellene még a „tudatlanul" szó (wiewohl sie viel unwissend tun). 104. I. 3. sor (alul): „ha mindjárt isteni igazságok volnának is azok" . . . gleich als ob sie göttliche Wahrheit wären, — mintha azok isteni igazságok volnának.