Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Róma decretuma

Róma decretuma. 317 theologus nem vitatja. Elég csak az Acta 1. 10. 15. fejezetére és Gal. 2.-re gondolunk, hogy az δ primátusát megfelelő világításban lássuk. Péter előtérbe nyomulása nem külső jogosultság, hanem egyénisége kifolyása volt. A primátusára alapított minden következmény csak a levegőben lógg. Az 56. tétel igazságát pedig az egész keresztyén egyháztörténet bizonyítja s így Róma hiába kárhoztatja. 5. Az egyház és a tudomány viszonyáról. 57. Az egyház ellenséges indulattal viseltetik a természeti és theologiai tudományok fejlődése iránt. 58. Az igazság nem változhatatlanabb magánál az embernél, a mennyiben vele, benne és általa fejlődik. 59. Krisztus nem tanított minden időkre és az egész emberiségre alkalmazható tanrendszert, hanem inkább csak bizonyos, különböző időkhöz és helyekhez alkalmazkodó vagy alkalmazandó vallásos mozgalmat kezdeményezett. 60. A ker. tan kiindulásában zsidó volt, fokozatos fejlődés útján azonban előbb pálivá, azután jánosivá s végül göröggé és egyetemessé vált. 61. Azt lehet mondani, minden paradoxon nélkül, hogy nincs a szentírásnak egyetlen egy fejezete sem, a Genesis első fejezetétől az Apocalypsis végső fejezetéig, a mely teljesen ugyanazt a tant foglalná magában, a melyet ugyanazon dologra nézve az egyház tanít, és ennélfogva a szentírásnak egyetlen fejezete sem azonos értelmű a kritikus és a theologus előtt. 62. Az apostoli hitvallás főtételeinek nem ugyanaz a jelentőségük volt az őskeresztyének előtt, mint a mai idők keresztyénei előtt. 63. Az egyház képtelennek látszik az evangéliomi erkölcstan hathatós védelmére, mivel makacsul ragaszkodik olyan változtathatatlan tanokhoz, a melyek a mai haladással nem egyeztethetők össze. 64. A tudomány előhaladása azt követeli, hogy reformáltassanak a keresztyén tannak az Istenről, a teremtésről, a kijelentésről, a megtestesült Ige személyéről és a megváltásról szóló fogalmai. 65. A mai katholicizmus nem egyeztethető össze a valódi