Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Róma decretuma

Róma decretuma. 315 nem vette azt abban a szigorú értelemben, a hogy azok a theologusok vették, a kik a sacramentumok fogalmát és számát megállapították. 49. A ker. úrvacsora lassanként liturgikus cselekmény jelleget nyervén, azok, a kik a vacsoráknál vezető szerepet viseltek, papi jelleget nyertek. * A 49. pont egyúttal átmenetet képez az 50. pontra is, a mennyiben a papi hivatal keletkezését tárgyalja. A papi tisztet az újszövetségben egyetlen irat sem mondja szentségnek, hanem az egész hívő közösséget tartja királyi papságnak és szent népnek. Az újszövetség határozottan az egyetemes papság elvét igazolja, a gyülekezeti elöljárók csak a rend kedvéért jutottak a hívek élére. Senimikép sem voltak nagyobb tekintélyben, mint az élő apostolok, a kiket pedig az Ap. Cselek, szerint az első gyülekezet közönsége kérdőre vont s bizonyos munkák végzésével bízott meg. Rendelkező, hatalmi kört betöltő papságot az első keresztyének nem ismertek. Az 50. pont különben így hangzik: * 50. Az öregek, a kik a ker. gyülekezetekben felügyelőkként működtek, az apostolok által mint presbiterek vagy episcopusok állíttattak be, a növekedő községek szükséges rendben tartása végett, nem pedig a végre, hogy állandósítsák az apostoli küldetést és hatalmat. 51. A házasság csak később válhatott az új-szövetség szentségóvó az egyházban; mert hogy a házasság sacramentumnak tekintessék, ahhoz az volt szükséges, hogy előbb megtörténjék a kegyelemről és a sacramentumokról szóló tannak teljes theologiai kifejtése. * Amint az 50. pontról, úgy az 51.-ről is csak azt mondhatjuk történeti alapon, hogy annak eredetét és kifejlésének tényezőit egyedül csak az egyházi és nem a bibliai körben találhatjuk meg. A házasságról maga Jézus mondotta, hogy a paráznaság alapján meg kell azt szüntetni. Pál apostol pedig bőven kifejti róla való nézetét I. Kor. 7.-ben. Szentséggé a házasságot csak a katholicismus tette.