Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Róma decretuma

314 Raffay Sándor. végén lévő utalást is. És mégis Jézustól kell a keresztségnek erednie, mert különben érthetetlen volna annak kezdettől fogva általános és kötelező használata. S ha a keresztség, mint a Jézus Krisztusba való bemerítkezés, a megváltóval való benső egyesülés aktusa volt, akkor a kisdedek keresztelése egyenesen elvi alapon állott s nem disciplinaris szempontok fejlesztették ki. A bérmálásra vonatkozó pontban hiába kárhoztatja a decretum azokat, kik annak apostoli eredetét tagadják, mert a történelem e tekintetben nem támogatja Róma álláspontját. A bérmálást, mint szentséget vagyis Jézustól származó üdvintózmónyt, fel kell adnia s csak mint szertartást gyakorolhatja. A keresztsóget és a bérmálást csak az egyház választotta el s tette késő századok után külön szentségekké. Az úrvacsora és a bűnbánat külön szentségül vételének sincs komoly bibliai alapja. Azok a szentségek, melyeket a római egyház a szentírás egyes helyeinek egyoldalú hangsúlyozása és nem a kortörténeti viszonyok mérlegelése alapján alkotott, lehetnek egyházilag üdvös intézmények is, de jézusi rendeletre semmikóp se vihetők vissza. Jakab levele szentség alkotására épenséggel nem tekinthető illetékesnek. A 45. és 46. pontokban kimondott tételek elitélésében azonban a decretum mellé kell állanunk, nem dogmatikus szempontok miatt, hanem exegetikai és történeti tények kényszerítése folytán. A 47—49. pontok tartalma már volt érintve. * 45. Nem veendő mindaz történelmileg, a mit Pál az úrvacsora szereztetése felől (I. Kor. 1123-26·) elbeszél. 46. Az ős egyházban nem ismerték az egyház tekintélye révén kiengesztelődött bűnös fogalmát, hanem csak nagyon lassan szokott hozzá az egyház ehhez a fogalomhoz. Sőt a mikor már elismerték is a bűnbánatot egyházi intézménynek, még akkor sem nevezték sacramentumnak, mivel hogy megszégyenítő szentségnek tekintették. 47. Az Úr eme szavai: „Vegyetek Szentlelket; a kiknek megbocsátjátok vétkeiket, azoknak megbocsáttatnak és a kikét megtartjátok, megtartatnak" (Ján. 20 22-23), semmiképen sem vonatkoznak a bűnbánat sacramentumára, bármint tetszett is a tridenti atyáknak állítani. 48. Jakab az ő levelében (14. és 15. vers) nem valamely, Krisztus által szerzett sacramentumot kivánt általánossá tenni, hanem csak egy jámbor szokást ajánlani; és ha ebben a szokásban talán némi eszközét látta is a kegyelemnek,