Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Raffay Sándor: Róma decretuma
Róma decretuma 307 között, úgy hogy a kritikus mint hamisakat vethet el olyan tényeket, a melyeket az egyház a leghitelesebbeknek tekint. 24. Nem kárhoztatandó az az exegeta, a ki olyan előzmenyeket állít föl, a melyekből a dogmáknak históriailag hamis vagy kétes volta következik, — mind-addig, míg a dogmákat egyenesen nem tagadja. * A 19. pont azt a kétségtelen igazságot ítéli el, hogy a kath. exegeták, a kiknek a kezét az ilyesféle decretumok kötik, a szentírás érteimezese dolgában a nem róm. kath. exegetákkal a versenyt fel nem vehetik. A helyes értelemhez a pápás egyház körén kivül álló exegeták inkább liozzáférközhetnek s hivebben is magyarázhatják az írásokat. Hát ez ellen bizony Róma hiába tiltakozik. A hol a tudományos kutatás szabadságának útját állják, a hol az eredménynek egyeznie kell az egyház tételeivel, ott a helyes történeti értelem kihámozása lehetetlenség. Ez az oka, hogy a római egyház exegetái tudományos eredményeket fel nem mutathatnak. A 20—21. pont a kijelentésről szól. Abban igaza van, hogy ha egyszer Isten kijelentéséről beszélünk, nem azonosíthatjuk azt az ember okoskodásával. Isten kijelentése az ő megnyilatkozása és nem az ember egyszerű gondolkodásának eredménye. Annál kevósbbé, mert a decretum csak a Jézusban történt kijelentésre gondol. A keresztyénség alapitójában történt kijelentés pedig csakugyan nem lehetett okoskodás gyümölcse. De hogy Istent a folytonos kijelentéstől, tehát a megnyilatkozástól, a mely a természet körétől kezdve a történeti jelenségeken át egész az egyes ember kegyes megilletődósóig mindenben, s igy magában az emberi szellem értelmes gondolkodásában is történik, Róma elzárja, ez már különös. Jézus maga mondta, hogy az 6 Atyja szünet nélkül munkálkodik. Istennek pedig minden munkája kijelentés. Hogy aztán az isteni kijelentésnek is vannak történetileg is kimutatható hatalmas torlódásai, azt megállapíthatjuk ugyan, de e megállapítás alapján nem tagadhatjuk a kijelentés folytonosságát, örökkévalóságát. A 22. pont mélyen bevág a pápás egyház húsába. Az ő tantótelei szerinte mennyből alászállott igazságok, a miből következik, hogy azoknak feltétlenül meghódolni elemi kötelesség. Pedig a valóság szerint zsinatokon állapították meg őket sokszor hosszas viták után, szavazattöbbséggel. Minden tantétel emberi okoskodás és emberi akarat gyümölcse, történeti viszonyok közt egy bizonyos kor felfogása alapján 20*
