Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Róma decretuma

304 Raffay Sándor. vonatkoztatni, hogy a szentiratok mind Isten szerzeményei s ihletése teljesen és merőben megóvta az irókat minden tévedéstől, igy hát az exegetának mikor a magyarázáshoz fog, azon elővéleményt kell táplálnia, hogy minden irat Isten műve, a kinek kezében az iró csak puszta eszköz volt: akkor az inspiratiot félreértették. Nemcsak a szó jelentése szerint, hanem a történeti tények tekintetében is. Mert nincs egyetlen irat sem pl. az újszövetségben, a melynek szerzője szentiratnak szánta volna munkáját. Minden iratot a szükség hozott létre. Minden iró azért fogott tollat, hogy a hivek igényeit kielégítse. Történeti viszonyok közt, történeti alapon készültek a mi újszövetségi irataink. A velük való foglalkozás tehát irodalomtörténeti munka. Megértésükhöz a kornak, az uralkodó eszméknek, az iró egyéniségének, a ráható kényszerítő körülményeknek, az olvasók viszonyainak ismerete nélkülözhetlen. Ez pedig mind azt jelenti, hogy a szentiratok történeti okmányok, a melyeket keletkezésük történeti viszonyai alapján, tehát az irodalmi művek valamennyiére érvényes irodalomtörténeti módszer alkalmazásával érthetünk csak meg. Ha pedig a római egyház abból az elővéleményből indul ki, hogy a szentiratok természetfeletti eredetűek, akkor világos ugyan, hogy nem lehet velük tudományos szabadsággal elbánni, de világos az is, hogy a pápás egyház a legnagyobb ellenmondásba kerül önmagával, a mikor nem áll a Protestantismus alapelvére s nem teszi a hit ős élet egyedüli alapjává és zsinórmértékévé azt a természetfeletti eredetű, tehát feltétlen tekintélyt joggal igénylő szentírást. * 13. Az evangéliomi parabolákat magok az evangélisták és a keresztyénség második és harmadik generatiója mesterségesen szerkesztették ós így adták magyarázatát annak, hogy a Krisztus tanításai oly csekély eredmónyűek voltak a zsidók között. 14. Sok elbeszélésben az evangélisták nem annyira azt közölték, a mi igaz, hanem inkább azt, a mi, bár hamis, de nagyon hasznosnak látszott az olvasókra nézve. 15. Az evangéliumok, a canon megállapításáig és véglegesítéséig, folytonos hozzáadásokkal a javításokkal bővültek ; ennélfogva azokban a Krisztus tudományának csak gyenge és bizonytalan nyomai maradtak fenn. *