Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Róma decretuma

Róma decretuma. 303 átható isteni szentlélek mindent megvizsgáljon, még az istenség titkait is kutassa, s mindent megvizsgálva csakis azt tartsa meg, amit jónak ítélt. A pápás egyház azonban feltétlen meghódolást kiván az általa kimondott kárhoztatásokkal és Ítéletekkel szemben. A józan ész és a tudós kutatás eredményei, az egyéni meggyőződésnek és a gondolkodásnak jogosultsága, mind ismeretlenek és kárhoztatandók a pápás egyház körében. A XX. század küszöbén kiadott e decretum annak jele és bizonyítéka, hogy a keresztyénség legnagyobb és leghatalmasabb felekezete ma is elég erősnek érzi magát arra, hogy szembe helyezkedjék az emberi tudás és kutatás minden eredményével, s ha kell, felvegye a harcot a hagyományok mellett. Róma még mindig a régi. * 9. Szerfölötti együgyűséget és tudatlanságot árulnak el azok, a kik magát az Istent hiszik a szentírás szerzőjének. 10. Az ó-testamentum iratainak inspiratiója abban áll, hogy az izraelita írók a vallásos tanokat valamely különös, a pogányok előtt kevéssé, vagy épen nem ismert szempont szerint származtatták. 11. Az isteni ihletés nem terjed ki az egész szentírásra oly módon, hogy annak minden egyes részeit megvédené minden tévedéstől. 12. Az exegetának, ha a bibliai tudományokba sikerrel akar belemerülni, legelső sorban is félre kell tennie minden, a szentírás természetfeletti eredetére vonatkozó elővéleményt, és azt csak úgy kell magyaráznia, mint más, pusztán emberi eredetű okmányokat. * A 9—12. pontok a szentírás eredetének kérdését döntik el. Régi, kiválóan fontos vita a keresztyónségben, hogy a szentiratok emberi, vagy isteni művek-e ? A velük való elbánásra nézve e kérdések eldöntése a mértékadó. Az inspiratio tanát a szentiratok isteni eredetének védelmére alkották. Csak az a kérdés, mekkora a terjedelme s mi a tárgya az inspirationak. Ha az inspiratio tana arra vonatkozik hogy Isten kijelentését tartalma szerint igazán foglalták irásba a szentiratok szerzői, s hogy azokra a fenséges valláserkölcsi igazságokra, a melyeket a szentírásban találhatunk, nem a tapasztalat, nem is az emberi okoskodás, hanem az Istenben élő emberben munkálkodó isteni szentlélek juttatta el az irókat: akkor az inspiratio, mint benső isteni sugalom, kétségtelen igazságul ismerhető el. De ha arra akarják