Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

B. Pap István: A legújabb theologia

Az uj theologia. 295 tásba, az δ theologiája nem felekezeti theologia, hanem olyan nézőpont, amely a dogmáknak egy egészen uj és kibékítő értelmet ad. Isten megjelent testben, ez az uj theologia vezérelve, csakhogy ez nemcsak Jézusra nézve áll, hanem az egész emberiségre. Előbb utóbb mindenkiből Jézus lesz, mert hiszen lényegünkben mindnyájan egyek vagyunk. Általában szereti János evangéliumát és leveleit idézni állításai bebizonyítására, természetesen azon helyeket, amelyek az immanencia és a monismusra nézve kedvező haugzásúak. A legkülönösebb része a Campbell-féle uj theologiának az, a mely megváltásról, üdvösségről és ezekkel kapcsolatban a jóról, bűnről és büntetésről tárgyal. Hiszen ezen kerdések már mélyen belenyúlnak a gyakorlati ker. életbe. Előre bocsátom, hogy Campbell, mint a modern, „uj" theologusok legnagyobb része, felkapaszkodva valamely theoria vesszőparipájára, lépten-nyomon főlényes lekicsinyléssel nyilatkozik ezen problémák tárgyalása közben is az „evangéliumi", népies theologia mindenképen elvetendő téves dogmáiról. Már pedig, a ki figyelemmel olvassa Campbell könyvét, könnyen reáakad ama nagy ellentmondásra, a mely az δ theoretikus ós praktikus álláspontja között van. A merev monizmus álláspontján természetesen a bűnt, a rosszat nem létezőnek mondja; a rossz, a bűn csak negativ terminusok. A jó a lét, a rossz a nem lót. Midőn a létező — a jó — magasabb kifejezést keres és ebben akadályra talál, akkor veszi észre a rosszat. A jó feltételezi a rosszat, mint a fény az árnyat, az utóbbinak azonban nincs léte önmagában. A szenvedés is nem létező, az csak egyszerű visszahatás a megsemmisülés ellen. Különösen a bűnről szóló tanítása keltett nagy visszahatást. A mi természetes is, mert minden nyilt vagy leplezett pantheismusnak itt, a körül van Achilles sarka. A jó és rossz egyek, a bűn és az erény is egy v. i. nem egyéb mint kererés, vágy Isten, vagyis az öröklót, egység után, csakhogy az egyik az igazi, a másik a hamis uton való keresés ; az egyik életre, a másik, mint az egésztől — Istentől — való elszakadás, megsemmisülésre vezet. Az Isten léte Campbell szerint egy összesített egység, a mely felöleli minden lehető éntudatnak alakját s így a bűnt is. v. i. ezen felfogás szerint a bűn is az isteni lényeg egyik alkotó része. De ezek tueoriák és Campbellnek, mint ezt mindnyájan megjegyezték, sokkal finomabb ker. erkölcsi érzéke van, semhogy a merev intellektuálismus szülte tételhez az igehirdetés terén következetesen ragaszkodott volna. Azért szinte minden átmenet nélkül kijelenti, hogy minden bűn nem egyéb, mint önzés, v. i. midőn nem az egésznek élünk, hanem attól elszakadva csak önmagunkat keressük. Az emberi lélek