Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
B. Pap István: A legújabb theologia
296 Β, Pap Istv in. cselekvései a szeretet és az önzés határai között folynak le. Az Isten v. i. az egész fele irányuló — Godward — élet a szeretet, az önmagafelé irányuló — telfward — pedig az önzés, a bűn élete. Az önzés is az életet keresi, csak míg a szeretet több életet talál azáltal, hogy felosztja önmagát, vagy beleolvad az egészbe, az önzés v. i. a bűn elveszti az életet azáltal, hogy csak önmagának ól. Az élet Isten, és aki helyes uton keresi az életet, másoknak és önzetlenül él, az találja meg Istent. Jézus élete egészen a szeretet jegyében folyt le, δ benne az élet teljessége lakozott, ezért Megváltó δ s ha Ο vele, mint a ki „legmagasabbnak félrenemismerhetö kijelentése" egyesülünk, akkor vagyunk megváltottak, idvezültek, akkor leszünk mi magunk is mások „megváltói", mert hisz a megváltás szülte üdvösség nem egyéb, mint az önzés, a bűn megszűnése. Mindenki „idvezült" már itt e földön, a ki másokért ól, dolgozik. Ebben áll a megtérés, megigazítás, megszentelődés is. Felismerjük, hogy életünk elhibázott akkor, ha azt az önzés jegyében folytatjuk, és azután élünk mindinkább másoknak, felosztva önmagunkat az egészért. Ez mind szép és Campbell remek nyelvezetű, ékesen szóló sorait olvasva, azonnal felismerjük a kollektivizmus lánglelkű apostolát. Theologiáját a radikalis szocialisták számára szánta. Ezeknek kínálta fel az ideális monizmust a materiális monizmussal szemben. Ez az uj theologia missziója: azon szellemi ideálok világosságát felgyújtani és éleszteni a szociális mozgalomban, a melyeket az emberek tudatlansága és tapintatlansága kioltott. A szociális mozgalomban is, mondja Campebeil, Isten van. Figyelmessé kell „tenni erre az embereket, hogy lássákebben ós önmagukban Őt, a kit követve megváltatnak. A szociáldemokraták theologusát látjuk ama kijelentéseiben is, a melyek szerint helyesebb volna a szegényeket küldeni misszionáriusokként a gazdagokhoz, mint megfordítva, valamint ott is, midőn az ekklóziaszticismus ellen fordulva kijelenti, hogy az angol munkáspárt — Cabourporty — is Istenországa, mert emberek egyessége, a kik Isten országának eljövetelén fáradoznak. Ide konkludál tehát az „uj theologia", melyet főbb vonásaiban ismertettem. Ha Campbell lelkesült sorait olvassuk, mindenfelől az ember iránti mélységes szeretet, az altruizmus sugárzik felénk. Az ember apotheozisa e könyvnek tartalma. De mindenütt látunk félben maradt igazságokat és csalódva tesszük le e könyvet, mely előszavában oly sokat ígért és mégis oly keveset ad abból, ami igazán értékes arra nézve, hogy az embert emberré tegye. Azok, a kik ragaszkodnak a „régi" igazságokhoz, ezek mértékével mérve könnyűnek találják ezt az uj theologiát, azok pedig, a kiknek Campbell
