Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

B. Pap István: A legújabb theologia

292 Β, Pap Istvin. mus „The substance of faith, a Catechisme for Parents and Teachers" cím alatt a manchesteri egyetem fizika tanárának, Sir Olivér Lodgesnak tollából, a ki a modern tudományt és a keresztyénség alapigazságait egyeztető elveit a gyermekek házi és iskolai vallásoktatása körében óhajtja érvényesíttetni. És Németországban is a modern theologia az u. n. vallástörténeti iskola hivei száz meg százezer példányban adják közre a keresztyénségnek, mint történelmi vallásnak főbb tényeit és igazságait tárgyaló népszerű theol. műveiket. Az ellenpárt — a régi hit hivei — sem teszi össze tétlenül kezeit és így mozgalom van mindenfelé. Látjuk Angliában és Németországban a ker. miszticizmus újraéledését a „Convention"-okban, illetve „Gemeinschaftsbewegung"-ban. Mindemez élénk szellemi mozgalmok uj vágyakat gerjesztenek a legjobbak sziveiben. A nemrég elhunyt kiváló költőpap Dr. Watson a theologia renaissancea után óhajtozott, vagyis olyan theologia után, a mely a régi nagy igazságokat a modern ember által megértett alakban terjeszti elé. Nem uj borra, hanem uj tömlőkre van, mondá, szükség, a régi mállottak helyébe. Modern theologia, a régi hit számára! ez a mit untalan hangoztatnak. A lényeget megtartani, lehető világosan mindenki által érthető nyelven precizirozi, a többit feladni, vagy legfeljebb, mint a hagyományok által megszentelt költészetet, ékitést felmutatni, ez az, mit oly sokan sürgetnek. És még annyit, hogy mindeme érdeklődésnek központján ott áll az, kiről a „keresztyénség lényegének" nagynevű szerzője is azt mondja, hogy az emberiséget nem lehet eléggé és elégszer figyelmeztetni arra, hogy Jézus itt élt közepette. Már most könnyen megérthetjük, hogy Angliában nemcsak theologusok, hanem a nagy közönség köréből is sokan lázas érdeklődéssel fordultak e könyv felé, a mely a legnagyobb szabadegyház lelkészének, Campbellnek tollából eredt, a ki mint a hírneves Porkernek utóda és London egyik legbefolyásosabb lelkésze, a City Temple szószékéből hirdette már előzőleg is uj theologiájának tanait. Könyvének előszavában is jelzi, hogy ő csak azon elveket öntötte egy egységes egészbe, a melyek szerint gyülekezetének Isten igéjét hirdette. A mi a könyv címét illeti, erre megjegyzi, hogy az „uj theologiának" alapelve oly régi, mint maga a vallás és hogy mégis e nevet választotta, illetve fogadta el, ez azért van, mert valóban uj ezen alapelvnek a modern élet minden feltételeire és megnyilvánulásaira vonatkozó alkalmazása. Ha most már figyelemmel olvassuk ezt a 14 fejezetből álló, lendületes nagy szónoki hévvel, tiszta szép irállyal megírt könyvet, könnyen reá találunk arra az alapelvre,