Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

B. Pap István: A legújabb theologia

Az uj theologia. 293 amelyet ő a theologia rekonstrukciója körül alkalmaz. Isten immanens a világban és az emberben ! Ezt az elvet kell oda állítani a ker. igehirdetésben vezérlő gyanánt. „Istenről mit sem tudunk, csak azt, amit felőle megértünk az universum­ban és a mi lelkünkben. A vallás, a hit nem egyéb, mint a léleknek felelete az universum felhívására, a léleknek oda­fordulása az ebben lévő Isten felé, amely létének forrása és célja. Isten az universummal szemben, minden létnek ok­nélküli oka, a végtelen sokféleségben magát kifejező egy­séges és egységesítő elv. Istenben nem hinni: lehetetlenség, minden ember, aki önmagában hisz, annak hinne kell Isten­ben is, mert lehet-e valami Istenen kivül ? A mindenség Istennek önmagát kifejezésre juttatni óhajtása által jött létre. Ez a kifejezésre juttatás öröktől fogva való és napról­napra megujul, mert Isten untalan ujabb meg ujabb ós mind magasabb, tökéletesebb létalakokban fejezi ki önmagát. (Evo­luczio.) Az embernek feladata, hogy segédkezzék Isten ezen teremtő munkájában és azt csak akkor teheti, ha hű marad valódi lényegét (trne self) alkotó Istenhez. Ha igy gondol­kozunk Istenről és önmagunkról, az önmagában is, kell, hogy inspiráljon bennünket. Az ember tehát legbensőbb, való lényegére nézve egy az Istennel, ebben áll az istenképűség. Minden létező az Istenben egy egységes egészet alkot (oneness). De azért, és ezt hangsúlyoznia kell Campbellnek, van egyéni lét is. Min­den lót öntudat. Az öntudat különböző terjedelmű; minél, szélesebb ez az öntudat annál többet képes megragadni az isteni öntudatból, amely minden létnek, öntudatnak tel­jessége, u. i. a végtelen öntudat, akiben minden öntudat eggyé lesz. Az egyéni öntudat tehát elválhatlan össze­függésben van az egésszel ős teljességre csak az egésznek megragadása által jut. Az egyéni lét, az egyéni öntudat meg nem semmisülhet, mert tartalma, nem semmisíthető meg. És kell, mondja Campbell, egy olyan régiónak léteznie, a hol minden korlát nélkül tudomására jutunk annak, hogy egyek vagyunk az Istennel, vagy mint ő mondja az „Atyával". Már az eddigiekből is látható, hogy Campbell uj theo­logiája tulaj donképen nem pozitív theologia. Előszavában ígéri ugyan, hogy az általa adott theologia egy minden habozás nélküli visszatérés a keresztyén forrásokhoz a modern gondolat világánál, mert az a vallásos tapasztalat, amely az emberiséghez Jézus utján eljutott, elégséges a mi szüksé­geinkre. De mi csalódtunk már az eddigiekben is. A törté­nelmi pozitív alapokra, vagy mondjuk a Jézus vallásos tapasz­talatára, öntudatára épített theologia helyett kaptunk egy a priori felvett épen nem „uj" Weltanschauungot, amely nem

Next

/
Thumbnails
Contents