Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
288 R a ffa y Sándor. és előadni, hogy a hallgatók könnyebben megértsék. Egy homiletikai szabályt — melyre, úgylátszik, akkor nagy szükség volt — ő is ad: a szövegben előforduló zsidó és görög szavakat ne emlegessük és nyelvtanilag hosszadalmasan ne fejtegessük, mert ez a gyülekezetet nem épiti. A nép üdve legyen a prédikátornak és igy a prédikálás művészetének is főtörvénye (De imp. 211—213.1.). Spenert követve szól Francke is. Az oratoria ecclesiastica szerinte is hiába váló dolog. A lelkész a szószéken úgy álljon a hivek előtt, mint atya a gyermekei között. S miként ez családi körben nem fog „oratizálni", úgy a lelkész is beszéljen keresetlen szavakkal, mondja teljes közvetlenséggel azt, ami a szivén fekszik. (Lectiones paraen. VII. 498.) Hivatkozik a pogányoknak egy régi mondására, melyet a hires Brenz Jánosnál talált idézve : „Μή μοι λίγε τά -/.ομψά, αλλ' ών όε'ι η ólig, ne mondj nekem szép dolgokat, hanem olyanokat, a melyekre szüksége van a városnak. A prédikálás célja is az, hogy megtérésre birja a hallgatókat és megmentse a veszedelemtől. (I. m. VI. 438. 1.). De azért a hallei egyetem nem hanyagolta el a homiletikát, sőt ezt is szemináriumszerüleg tárgyalták. Külön kollégiumokat is tartottak a homiletikából, s akik ezeket már hallgatták s a theologia egyéb tárgyaiban is jártasak voltak — tehát e tárgy a theol. studiumnak nem az elején állott, mint a katechetika —, azok az u. n. exercitium homileticum óráin is részt vehettek, a melyeken a theol. hallgatók egyházi beszédeket mondtak el, melyeket a tanár és a többi hallgatók megbíráltak. Az újonnan jelentkezők eleinte csak mint hallgatók jelentek meg s csak később készíthettek és adhattak elő egyházi beszédeket (Idea, Anhang 86. L). A hallei theologusok abban is szerencsések voltak, hogy tanáraik hetenként prédikáltak az egyetemi istentiszteleteken s igy a mintabeszédekből is sokat tanulhattak. Francke külön figyelmezteti őket erre. Itt — úgymond — bő alkalmuk van modum et methodum concionandi practice megtanulni. Ez Augustinus szavai szerint több haszonnal jár, mint az összes praecepta homiletica, melyek Halléban publice privatimque, szintén elég bőven előadatnak (Idea st. th. Anhang 35. 1.). A liturgika és a pastoralis mint külön theologiai tantárgy nem szerepel Spener és Francke irataiban s a hallei egyetem tanrendszerében. De a hivek lelki gondozására nézve is igen sok jó tanácsot foglal magában Spener „Theol. Bedenken" és Francke „Lectiones paraeneticae" c. több kötetes müve. Hogy a fiatal Timotheusokat egyéb lelkészi teendőkbe is, melyek mai elnevezés szerint a cura pastoralis és a belmisszió körébe tartoznak, gyakorlati uton kell beavatni, annak szükségét mind a két pietista mester élénken érezte. Bizonysága ennek a Pia desideria ide vonatkozó javaslata. És Francke is hangsúlyozza, hogy a lelkésznek a nép között sok olyan dolgot kell tennie, amit az egyetemen nem tanult. Hol tanulhatják példáúl
