Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
A pietismus paedagogikája. 289 — kérdi — hogy miként kell betegekkel, haldoklókkal, nyomorúságban levőkkel bánni ? Ha hallanák is a módját, ezek nem oly dolgok, hogy csak úgy a hallásból meglehetne tanulni, hanem ott kell lennie a theologusnak az ily eseteknél és látni, hallani, próbálkozni és gyakorolni kell a dolgot. Csak igy lesz a theologus προς näv ΐργον άγαβον έτοιμος Tit. 3, ,. És az ily dolgokban gyakorlatlan és ügyetlen ifjakról mondja kissé erősen : „Úgy állnak ott mint egy majom, mert járatlanok a dologban" (Lectiones rparaen. I. 164—167. 1.). Úgy látszik, hogy Francke már a mai német lelkészszeminariumokhoz hasonló intézményre is gondolt. Frick Ottó hallei árvaházi igazgató említi, hogy a mester egy seminarium ministerii eclesiastici tervét is elkészítette, melyben lelkészeket és vallástanitókat akart nevelni, de ezt a tervét nem valósíthatta meg. (Schulz 0. Franckes Paedagogik 14. 1.). A szeminárium kérdése sokat foglalkoztatta a halleiakat. Az egyetemek történetében Francke tanártársa Wolf philosophus volt az első, aki tudományos szemináriumokat is tartott Halléban. (Raffay S. Schleiermacher és a főiskolai oktatás. Athenaeum 1901. 433. 1.). Ezek jelentőségét csak a XIX század értette meg Schleiermacher óta. Az institutum catecheticum és az exercitium homileticum Halléban az egyetemen már a XVIII. század elején gyakorlati szemináriumok voltak. Francke különféle jótékony intézetei az árvaházban különös jó alkalmúl szolgáltak a theologusoknak, hogy az összes lelkészi teendőket gyakorlati uton is megtanulhassák. A szegényekkel és nyomorultakkal való érintkezésre alkalmat adott az árvaházi naponkénti rendszeres segélyosztás (lásd fentebb 60. lapon), a mikor mindig egy-egy katecheta, illetve theologus mondott intő, vigasztaló beszédet, a többiek a jövevények bajait kérdezték ki és tanácsot adtak, orvosszereket ajánlottak. Az árvaházi kórházban is mindig egy-egy theologus volt a felügyelő, ez imádkozott a betegekkel, szinte igy a szegény özvegyek menedékházában. Igy nyúlt bele egyik intézmény segitőleg és áldásosán a másikba és igy szolgálta valamennyi egymást támogatva erősítve a közös főcélt. Spener és Francke azután másképen is bele vonták ifjú tanítványaikat a lelkészi teendőkbe. Mind a hét mester egyszersmind gyakorló lelkész is volt. Állandóan tartottak theologusokat házukban és asztaluknál, kiknek elég alkalmuk volt a papi házban e pályának minden belső dolgait, terheit és örömeit előre megismerni. Igy neveltek ők az élet számára. A fentiekből látható, hogy a pietismus a theologusok valláserkölcsi neveléseért, a tudományok közül az írásmagyarázati theologiáért s főként a gyakorlati theologiáért igen sokat tett. Az a gyakorlati irány jellemzi a főiskolai oktatást is, melyet már az alsóbb fokozatokon is láttunk. Az elméleti tudományt Francke sokra becsülte, de nem bizakodott el benne. Az elméletet szerinte sokszor megcsúfolja a Theol. Szaklap. V. évf. ι q
