Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
286 R a ffa y Sándor. hogy náluk a katechizálás virágzásban van, mert a haliéi egyetem e tárgyra eleitől fogva nagy gondot fordított. A theologusok eleitől fogva nemcsak az egyetemen hallgatták a katechetikát, hanem mint árvaházi tanítóknak bőséges alkalmuk volt a tanultaknak gyakorlati alkalmazására is. Francke még ezzel sem elégedett meg. Az ő sürgetésére létesült az egyetemen az u. n. institutum catecheticum, mai elnevezés szerint katechetikai szemináriumnak mondhatnánk. Ebben nemcsak az árvaházi tanítók, a szabad asztalt élvező theologusok, hanem a többiek is mind részt vettek. Ennek szervezete az Idea stud. theol. 1723. évi kiadásában van közölve a 166—171 lapon. (Közli Richter is Paed. Bibi. 650-653. 1.) Richter 1720-ra teszi e szeminárium alapítását, de korábbi időre kell tennünk, mert az 1723. kiadás szerint .schon vor vielen Jahren" alapíttatott. Ez volt az az intézmény Halléban, mely a magyar theologusok tetszését annyira megnyerte. Francke és Breithaupt vezették, Bárány György és Bél Mátyás már ott künn fogadást tettek, hogy a katekizálást itthon is folytatni fogják. A szeminárium élén egy tanár katecheta állott. Hetenként 5 órán gyülekeztek össze és pedig pontosan az óra ütéskor. 3 órán a tanár, 2 órán a theol. hallgatók katekizáltak. A hallgatók szemben ültek a berendelt gyermeksereggel. Először a tanár tartott mintakatekizációkat, azután a hallgatók is próbálkoztak ajánlkozásuk szerint. A szerdai napon egy félórai tanítás után elbocsátották a gyermekeket, ekkor megbírálták a hallgatók a megelőző tanítást s egyszersmind a tanár is közölte a jó katekizáció követelményeit (requisita ad bene catechisandum). Ugyan ő ilyenkor rövid dispositiókat is közölt az egyes themákra, különösen a tízparancsolatra vonatkozólag. Az Idea st. th. 1723. évi kiadása közli a katechesis főbb elveit is. Ilyenek: tartsuk meg Luther egyszerű szavait, a tárgytól el ne csapongjunk, kérdésre kérdés következzék, kerüljük a discurálást (a közlő tanalakot), hogy a katechizálás predikálássá ne váljék s a figyelem meg ne lankadjon, a kérdéseket ad captum discentium alkalmazzuk, kérdezzünk minden gyermeket, a feleletben ismételjék a kérdést és ne elégedjünk meg az igen és nem feleletekkel stb. Hogy a kérdezgetés mellett a közlő tanalak sem mellőzhető, azt Francke kevés figyelemre méltatja. I)e figyelemmel voltak arra, hogy másként kell a kátét tárgyalni egészen kicsiny, nagyobb és még nagyobb gyermekek előtt s e fokozatok szerint is gyakorolták magokat. A katechetától Francke a következő jó tulajdonságokat (requisita catechetae) kívánta meg: mindenek előtt maga legyen áthatva teljesen a vallási igazságoktól s legyen buzgó az igaz keresztyénség gyakorlásában, a gyermekeket szeresse; a dogmatikában legyen teljesen otthonos, hogy az egyház hite ellen valót ne tanítson, jó tanítók példáját kövesse, jó katechetikai műveket
