Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
A pietismus paedagogikája. 279 helyesírási hibát. Még a pályavégzett lelkészek kézirataiban is, mikor ezeket kinyomatás végett beküldték, annyi volt a helyesírási hiba, hogy valamely hozzáértővel újra kellett azt leíratni. Különösen a rokonhangzású szavakat irták igen hibásan, amilyenek: er war, die Waar, es ist wahr. Ennek oka az, hogy minden időt a latinra pazarolnak és a németet elhanyagolják. Olvasható, jó kézírásuk sincsen, annál kevésbbé szépírásuk, pedig mint leendő tanítóknak erre is nagy szükségük volna. Járatlanok a számtanban, a görög és héber nyelvben, sőt — amire legtöbb időt vesztegetnek — a latinban is. A hallei egyet, hallgatókat rossz latinságuk miatt ignorantes csúfnévvel illetik, — mondja Francke. Holott más iskolákban sem tudnak többet s az egyetemnek nem lehet feladata, hogy nyelvtant tanítson. De Francke mégis gondoskodott arról is, hogy a középiskolák mulasztásait lehetőleg pótolhassák. Az árvaházi inspectorok külön órákat tartottak az egyetemi hallgatók számára, melyeken ezek az írásban, számolásban, a latin, görög és héber nyelv elemeiben nyertek oktatást. A theol. tanulmány hiányairól részletesen szól már Spener is fentebbi müvében (De impedimentis stud. theol.). Ugyanitt elmondja az egyes theol. tantárgyakra vonatkozó véleményét is, melyet Francke „Idea studiosi theologiae" müvében teljes hűséggel tett a magáévá. Spener különbséget tesz a theol. hallgatók s ezek szerint a theol. tantárgyak között is. Nevezetesen három osztályát különbözteti meg a theologus ifjaknak. Némelyeknek kiváló szellemi tehetségeik vannak és módjukban áll, hogy hosszabb időt töltsenek az egyetemen; eseknek meglehet az a reményük is, hogy szélesebb körű tudományosságot követelő állásokra fognak eljutni. Mások középszerű tehetségűek, kevesebb ismerettel jönnek az egyetemre és kevesebb i.lőt töltenek ott (Spener 4—5 évet is kevesebb időnek mond) és szerényebb állásban fognak szolgálni. Végre a harmadik osztályba sorozhatok azok, akik szellemi és anyagi tehetségben egyiránt szegények, egyetemi pályájukat rövid idő alatt futják meg és egész életükben a tanulatlan nép között fognak működni. Mivel ily nagy különbség van a theol. hallgatók közt — úgymond Spener — azért mindegyik annyi tudományt sajátítson el, amennyire épen szüksége van. A gyakorlati cél határozza meg a tanulmányozás fokát s a tananyag mennyiségét. A nélkülözhetetlenül szükségeseket elébe kell helyezni a csupán némelyekre nézve hasznosaknak. Hasonló elv ahoz, amilyent a Ratio educationis elvei közt is találunk. Ezt az osztályozást azonban épen nem helyeselhetjük. Francke sem tett ilyen megkülönböztetést. Spener itt a lelkésznevelés célját nagyon is utilitaristikusan fogja fel s oly áldozatot hoz a tudomány rovására, amit a theol. tanulmányi rendszer egysége és a lelkésznevelés eszménye meg nem engedhet. Igy alkudozni a létező viszonyokkal nem szabad. A hallgatók e 3 osztályát tartja szem előtt mindig,
