Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
A pietismus paedagogikája. 271 mint az orthodox, türelmetlen Lipcse, Wittenberg, vagy akár csak Jena is. Három ily egyetem közelében egy negyediknek alapítása feleslegesnek is tetszhetett. De a fejedelemnek határozott céljai voltak. A Hohenzollern család uniói egyházpolitikát folytatott már akkor is. Nemcsak maga volt református, de alattvalóinak egy része is; példáúl Halléban is a Pfalzból és Hollandiából ide települt reformátusok emelték az ipart magas fokra. Nem tűrhette azért a fejedelem, hogy evangelikus alattvalói körében oly papok működjenek, kik a három orthodox egyetemről kikerülve a felekezeti türelmetlenséget szítják a reformátusok ellen s r ez által a keletkező félben levő Poroszország erejét gyengítik. Ágostai hitvallású evangelikus egyetemet akart ő is, de békés szelleműt, türelmeset, mely szívelni tűdja a református uralkodó házat és a ref. polgárokat. A hallei egyetem alapításában tehát nagy szerepet játszott a fejedelem részéről az egyházpolitikai érdek is. Ilyen békés szellemű férfiúnak ismerte az udvar Spener és Francket és ennek volt erfurti tiszttársát Breithauptot. Igy ezeket hívták meg Thomasius mellé már 1692-ben, tehát szintén még az egyetem megalapítása előtt. Francke a keleti nyelveket adta elő, Breithaupt a theologiát. 1694-ben volt aztán az új egyetem ünnepélyes megnyitása, amikor a korán elhalt Baier Vilmos theol. tanár volt a prorector (a rectori tisztet maga a trónörökös töltötte be) és már Cellarius Kristóf, a jeles nyelvész, földrajz- és történetíró, a seminarium selectum későbbi alapítója is hivatalban volt. A theol. szakra Baier helyébe 1695. Anton jött. 1707-ig csak is ezek hárman: Francke, Breithaupt és Anton képviselték a theologiát. 1709-ben jött hozzájuk Lange és Michaelis és 1716. Herrnschmidt. Az orvosi szak kitűnősége volt dr. Hof mann és Stahl. A jogi és philosophiai szakon Thomasiusnak jutott a vezérszerep, a ki szabad szellemével és gazdag irodalmi munkásságával már a század elején is a német felvilágosodásnak képviselője volt. Ő honosította meg Halléban azt a szabad szellemet, mely eddig a többi német egyetemen ismeretlen volt; ugy hogy az ő hallei működése új korszakot nyit meg az egyetemek történetében. Halléban szabadult fel a tudós, a tudományt fékező külső hatalmak alul. Thomasiusnak meggyőződése volt, hogy csak a korlátlan szabadság adja meg a szellemnek igaz életét, e nélkül holt. Szerinte nemcsak a jog, hanem általában a tudomány is az ész alapjára helyezendő. Az ember akarata, cselekvése a társadalomban emberi tekintélynek alárendelt, de az észnek ura csak egy: az Isten. Reformátor volt Thomasius annyiban is, hogy már 1687 óta, először Lipcsében, azután Halléban német nyelven tartotta felolvasásait, amit a régi maradi rendszer barátai, kik a tudományt a latin nyelvvel összekötöttnek hitték, szintén csak hátborzongással hallhattak. Mert e részben is az volt Thomasius elve, hogy necsak a szabad személyiség műve legyen a tudomány, hanem egyszersmind
