Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

261 Az egyéniség és személyiség az Úitesatmentumban. görög philosophiával és irodalommal nem foglalkozott; ez a szellem mint igaz zsidó gondolkozású egyén előtt idegen, ellenszenves maradt római polgársága dacára is, úgyhogy nem látta szükségét annak, hogy arra való tekintettel a keresztyén világnézet viszonyát — másképpen, mint negative tisztázza.

1) — Mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a pogányok apostola a pogányokhoz irt leveleiben ó-testamentomi, apokryph képzetekkel példázgat s rabbinistikus módon magyarázgatja a zsidók szent iratait; — a mit csak a prosalytae portae intézménye alapján értünk meg, csak is a zsidó kultus iránt való nagy rokonszenv ismerete mellett, a mely akkoriban a pogány világot, különösen a nagyobb városokban vonzotta a zsinagógákban. Itt ismerkedtek meg — anélkül, hogy a rituális törvények megtartására kötelezték volna magukat — a zsidóság üdvtörténetével, úgyhogy Pál apostol a pogányok előtt is érthető módon érvelt — leveleiben. Pál pogány apostolságával sem szakit a pharizeusi traditióval. Maga Jézus is felpanaszolva emlegeti az Írástudóknak és a pharizeusoknak azt a gyakorlatát, mely szerint bejárják a tengereket és a pusztákat, hogy csak egy proselytát csinálhassanak Mt. 23, l

s.

5

!) Zsidó, közelebb pharizeusi volt Pál apostol szellemi egyéniségének *) Nevetségesnek tartom abból a néhány görög reminiscentiából az ellenkezőre való következtetést. Az a citátum, a melyet I. C. 15, s

a-ban találunk (φάγωμεν xal πΐωαιεν, ανριον γαρ άποδνήσχομίτ) nem egyéb, mint a Tarzus közelében fekvő Sardanapali szobor talapzatán levő feliratnak rövidített alakja (Strebo 14, 4 foclif, 71 Ire, παίζε ώς τϊίλλα τούτον ονχ άξια), a mely felirat szövegét a dörzsölő Tarsus népe bizonyára gyakran hallotta az utcán. A másik citátum ugyancsak a föntidézet helynek következő versében (33) fordul elő. Menander Thai'sából idéz egy jambicus trimetert: φ&είρονοιν 'ήΆη χρηστιι ύμιλίαι xaxal. Valamint ama felső idézés egészen szabad : ugy ez is az eredetinek roncsolt (a versmértéket nem tartja be) alakja. Valamint amaz ott Tarsusban, ugy ez általában közmondásszerű jellegű. Közmondások használása még nem bizonyít az illető nyelv irodalmának ismerete mellett. Ez esetben az analphabetak volnának a legkiválóbb irodalom ismerők. Az a hasortf&t, melyet I. C. 12, ia stb. kifejt épp oly intentioval, mint a mellyel eme hasonlatot Livius szerint Menenius Agrippa használja — sem bizonyít Livius olvasása mellett. Az ily hasonlatra az organicusan gondolkozó maga is rájuthat; ha pedig csak egyszer hallja — bizonyosan el nem felejti. — Irt ugyan görögül, de nem igen szívesen; mivel nem diktálná gyakrabban leveleit II. C. 10,Philem. 19., illetőleg nem íratná le mással (a római levelet Tertius R. 16, a

2.; a Korinthusi I. levelet is I. C. 16,

2

1 valószínűleg más irta le, mivel ez esetben a köszöntésekhez nem tenné oda Pál, hogy a köszöntést saját kezével irta; ugyanígy a Kolossabeliekhez irt levélnél 4,

1

8 valamint a II. Thessalonikai levélnél 3,,,.). A Galatákhoz irt levelet sajátkezűleg irja ; a levél végén maga is excusalja betűinek minőségét, a mit irodalmi ember — ha rosszul is ir — nem szokott megtenni (docti male scribunt). ' ίόετε πηλίχοις νμϊν γράμμααι ΐχραχρα ríj ίμη χειρί. Gal. 6, 2) Nincs mit csudálkozni azon, hogy ezen félzsidók közé könnyen betolakodtak a zsidóskodó keresztyének, a kik a portánál meg nem állottak, hanem a körülmetéléssel, a proselytak húsával is kívántak hencegni. Gal. 6,

1

8.