Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban
Schneller István dr. 243 vagyunk! Mily felemelő gondolat! — Ez hatja át egész erejével Pál apostol lelkét, midőn a többi apostolokkal szemben ő is Isten által való apostoli megkivatására s anyja méhétől fogva erre való elrendeltetésére hivatkozik Gal. 1, 1 5. — S tényleg ez volt egész életében vezérlő célgondolatja. Istent kívánta szolgálni, és e szolgálatában őuawg-szá lenni s másokat is e διχαιοσΰνη-τβ vezetni. Ez a célgondolat mozgatta őt akkor is, a midőn önmagáról lemondva, teljesen átadta magát a nemzete életében ténykedő történeti hatalomnak s nemzeti életéből, annak hagyományaiból, szokásaiból, eszményeiből merített erőt, nyert irányt munkássága számára. — Hiába való volt minden önmegtagadása, minden törekvése. Végre is arról győződött meg:, hogy ember, törvény, történeti hatalom nevelő tényező Istennek kezében, de csak arra, hogy az ember meggyőződjék arról, hogy a kivülöttünk létező erők, eszmények, intézmények megragadhatnak, magukkal ragadhatnak ideig óráig: de mi bennünk nem fakasztanak erőforrásokat, csak fékezik megnyilatkozásában, de nem hasonitják át érzéki természetünket; feltárják azt a közt, a mely az eszmény ós a valóság, a νους törvénye és a tagokban ténykedő törvény közt létezik: de azt át nem hidalják, nem nyújtanak egy magasabb elvet, mely az ellentéteket egy magasabb cél szolgálatában megszüntette. Ε megosztottság, e kettőség, e kétségbeesés állapotából kíván Pál apostol egy addig nem ismert (»g με ρισειαι R. 7,24) uj erő segélyével megszabadulni. Az ő benne születése óta ténykedő emberi πνεύμα oda utalja őt egy felsőbb, emberfölötti isteni erőforráshoz, a mely ő benne fakasszon uj életforrást. Midőn igy önmagába elmélyed e πνεΐμα közvetítésével, tényleg megjelennik ó benne az isteni πνεύμα és pedig megdicsőült alakjában, mint Jézus Krisztus. Ezt nézi, ezt veszi fel, ezt szívja fel önmagába; nem embertől, nem emberi tekintélytől, nem a traditiótól kér útbaigazítást, tanácsot: közvetlenül Istenhez fordul, teljesen átengedi magát az isteni πνεύμα, Krisztus hatásának; s most már hitben megragadva e Krisztust, benne él, vele él, általa él s igy meghal az érzéki élet elve számára, feltámad az isteni πνεϋμα erejében s igy uj életet él (L. a Gal. 1.). Az isteni szellemnek e közvetlen tapasztalata lelkében, az igy nyert látományok és gyakori kijelentések, a melyek egyszer egészen önkívületi állapotba, a mennyekbe való elragadtatás lelki állapotába helyezték (9 évvel megtérése után), az ekkor vett tapasztalatok képezik életének, okoskodásának, és irányító törekvéseinek legmegbízhatóbb alapjait, feltétlen értékű tényeit. Ezeket közelebb meghatározni, leírni, szavakba foglalni épugy lehetetlen, mint lehetetlen egyáltalában legértékesebb élettapasztalainkat, feltétlen értékű érzelmeinket feltárni, szavakba foglalni. ηχούσε 16*