Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban
242 Az egyéniség és személyiség az Újtestamsntumban. Krisztus híveinek üldözőjévé! A törvény cselekedetei utján tört a δικαιοσύνη felé s íme folytonos törvényszegés ós a törvény nevében Krisztus híveinek üldözése volt buzgó 1kodásának eredménye! A törvényszegésnek, a bűnnek pedig következménye a halál ! Rémülten áll e következmény előtt s kétségbeesetten kiált fel: ταλαίπωρος εγω άνθρωπος τις με ρναεται εζ του σώματος τον -θανάτου τούτον · — R. 7, 2 4· — Ez is eredmény az üdv oeconomia szempontjából. A törvény tudatra emeli a bűnt, sőt fokozza azt; megjelöli parancsaival, tilalmaival, hogy mit, illetőleg mit ne műveljen az ember: de az akaratnak erőt nem ad. Kivülöttünk marad, mint halálra itélő hatalom. Ezért is kétségbeesetten más hatalom, egy megváltó hatalom utáni vágyódást kelti fel az emberbon. Nem egy külső, hanem egy belső hatalomra van szükség, mely nem a cselekedeteket szabályozza, hanem az érzületet szüli ujjá, a mely érzület most már mint szent érzület belső szükségszerűséggel minden ingadozás és habozás nélkül végzi a jócselekedeteket. Ε vágy, e sóhaj, e kétségbeeső ima hídján vezette a törvény, ez isteni nevelő az embert a személyiség szentélyébe. A törvény az isteni szellem ténykedését kihelyezte egyes intézményekbe, a történeti hatalmakba! Most, e szellem visszatér oda, a hol mint teremtő születésünkkor ténykedett: egyéniségünkbe, sajátos Énünkbe, hogy azt szentelje meg. Pál apostol szerint tényleg nem az Ennek asketikus megsemmisítéséről, pantheistikus feloszlásáról, hanem ethizálásáról, szentesülésóről van sző. Valamint az egész nagy természet az isteni δόξα-τα való tekintettel teremtetett s csak azért vettetett alá a mulandóság szolgaságának, hogy a teremtésével adott célgondolat a szabadság és a δόξα után való vágyat, sóhajt felkeltse R. 8, ] 9_ 2 ], s valamint az összes népek szivében az isteni szellem mint erkölcsi törvény lelkiismeretszerűleg ténykedik: R. 1, 2 0 stb. igy minden egyes ember is születésével egy-egy sajátos isteni célgondolatot nyer, a melynek megvalósítása élete feladata. A történeti összefüggés, az a történeti szervezet, a melybe az egyes nemeztetésével, születésével jut, szintén fontos valami. Pál apostol ezt a solidaritási tényt és érzést, nevezetesen az első és utolsó Ádámról szóló elmélkedésében nagyon is méltányolja: de végső esetben minden egyes embernek célgondolata nem eme történeti hatások eredménye, hanem Isten teremtő, mindenható ténykedésének műve, mely minden egyes ember történeti fejlődésének priusa R. 9, 2 0 stb. I. Thess. 5, 9. Mindnyájunkat egyenként Isten teremtett, mindnyájunknak egyenként adott külön-külön életfeladatot, egy-egy megvalósítandó célgondolatot, — (I. C. 11, 1 8. 2 7.) — mindnyájan Istennek gyermekei, Isten különös gondviselésének tárgyai
