Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

Schneller István dr. 241 R. 7,

2 stb. valamint a törvénykezést is I. C. 6,, stb. A jövőnek a képe, Pál apostol eschatologiája színeit a Pharizeusok képzet köréből veszi. Igy mutatja be Pál, a pogányok apostola, a maga személyében a zsidóságnak, mint történeti hatalomnak nagy erejét.

1) Az isteni nevelés e fokozatán, a történeti Énnek fokozatán az egyes ember egyéni életével egészen elmerül a történeti hatalomba. Léte és értéke csak ugy van, ha a történeti hatalomnak szellemét a törvényben vagy a szokásban világosan kijelentett akaratát tekinti maga számára irányadóul. Ezt kell néki is akarnia. Pál apostol szerint — a mint láttuk — πνευματικός volt eme törvénynek tartalma; célzata az egyesnek ethizálása, δίκαιος-szá tótele; hatása azonban nem volt positiv, legalább a közönséges értelemben véve azt, a mennyiben az embert, ínég a legbuzgóbb embert sem tette δίκαιος-szá. A törvény az ő parancsával, tilalmával az önző emberben felkeltette a vágyat, az emberi szívnek έπιδνμία-it s az eredmény a múlttal szemben az lett, hogy míg eddig természetesen követte az ember érzéki természetét (objectiv bűn) addig most már tudatosan, a törvénnyel ellenkezve követi azt (subjectiv bűn). A másik eredmény az volt, hogy a szentségnek a fogalma az ember összes cselekvényeire, egész külső életére kiterjeszkedett s azt minden izében, árnyalataiban szabályozta; s ezzel feltételezte az ember részéről azt, hogy mindég tartsa e törvényt mindinkább elaprosódó szabályaival, magyarázataival szem előtt. Ez még a legjobb igyekezet mellett is lehetetlen. Az egész törvényt számtalan szabályaival nem tarthatjuk mindég emlékezetünkben, azonkívül ott van a νους törvénye mellett tagjainkban az érzókiségnek törvénye is, ugy hogy szükségszerű a parancsolatnak elmulasztása. Ha már most az elmulasztottakat pótolni akarjuk: e pótlással elmulasztjuk azt, a mit a jelenben kellene végezni. Igy tulajdonképpen folytonos mulasztás, folytonos törvénysértés a mi életünk. Azonkívül a törvény összes aprólékos szabályainál is gazdagabb maga az élet, ugy hogy akár hány esetben nem tudja a törvény után igazodó, hogy mit tegyen. S végre a törvényt kívánta Pál apostol is teljesíteni, az ősi hagyományok szerint kivánt zelotikusan élni s mivé vált?! ') Ebben látom azt a nagy külömbséget, a mely Jézus Krisztusunk és az ő nagy apostola között létezik. Jézusnak csendes kedélye tisztán tükrözi vissza az Istenséget, mig Pál apostolnak ingerlékeny, szenvedélyes lelke a zsidó szellem hatása alatt mozog. Mind a kettő Istennek διχαιοαν»íj-ját keresi, amaz mint ember, emez mint theologus; ezért is a gondolat közössége dacára is amott egyetemes emberi örök érvényes alakban; emez zsidó bizonyos korhoz kötött véges alakban. Csak a theologus láthat a Pál apostoli kereszténységben egy magasabb fokozatot. Theol. Sziklap. V. érf. lg