Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban
Schneller István dr. 535 velünk együtt vajúdik s sóhajtva várja (σηστενάζει y.al σινωδίνει) teljes átalakulását, megdicsőülését — R. 8, 1 8^ ϊ 3. Egységes érzelem vonzza az egész természetet, az embert, a keresztyén hivőt Isten felé. Egy ηνενμα hatja át a mindenséget s e véges ηνενμα végre is csak akkor nyugszik meg igazán, ha befogadta az isteni ηνεΖμα-t s lesz Isten minden mindenekben I. C. 15, 2β· Egységes világkép hatalmas vonásai lépnek elibénk s eltüntetik azt a dualismust, mely a pusztító Saul és az épitő Pál alakjában megnyilatkozott, s mely Pál apostol világnézetet már-már az ethikai dualismus veszélyével fenyegette. A mindenséget átható ηνενμα s az ebből felszálló sóhaj s az égből leszálló kegyelem hidalja át a σάρξ ós πνεύμαnak ellentétes elve által meghatározott, egymással ellenkező világot. Nem két külön ember az ó és az uj ember. Az ember egy, csak a meghatározó elv külömböző. Az emberben, annak szivében honol a ηνενμα is az érzéki indulatok mellett; s ez a ηνενμα fogékonnyá teszi az embert az isteni ηνενμα, Krisztus iránt a leszálló isteni kegyelem alapján, ugy hogy most a νοϊς is felszabadul az érzékiség szolgasága alól s ugy a mint azt láthatlanra irányuló természete is kívánja, szabadon elmélyedhet még Istennek mélységeibe is s a sziv, az egész ember az elvileg birt isteni szellem erejében a szeretettel épitő hitre és ezzel amaz uj életre ébred, a mely már itt a földön is az érzéki világot Isten templomává avatja a mely azonban végső célját még csak a tulnanban, a szellemnek teljesen megfelelő, Isten dicsőítő alakjában, a c?o£a-ban éri el. * Igyekeztünk Pál apostol lelki világába betekinteni, az abban ható erőket lehetőleg saját szavaival megismertetni és pedig az egyéniség és szemilyiség kérdésének tisztázása céljából. Láttuk, hogy Pál apostol szerint Éniségünk egységes és állandó székhelye a sziv. Minden ható ténykedés központja a sziv. Minden reánk gyakorolt hatást a szív fogad végre is magába, s minden kihatás végre is a szívből indul ki. Ezért is a sziv felelőségünk alanya; a szívben birjuk békénket, nyugalmunkat, üdvünket, tehát összes értékünket; de viszont a sziv megkeményedóse, eltompulása lelki halálunknak okozója. Üdvünk, kárhozatunk alanya — szivünk. A sziv két ellentétes elvnek hatása alatt áll. Az egyik földi, érzéki, egyedi, önző, bűnös s ezért mulandó: a másik mennyei, szellemi, egyetemes, szeretetben épitő, isteni s ezért örök. — Az egyik földi testünk anyagához, a σάρί-boz kötött s ténykedik mi bennünk születésünkkel egy időben, mint ψυχή ζώσα-, a másiknak nincs földi
