Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
226 Paye r Sándor. Cicerót utánozva latin leveleket irtak, verseket is faragtak és disputatiokat tartottak. Sőt megvolt még itt is az a szokás, hogy a tanulóknak latin órákon s máskor is egymással való érintkezésükben latinul kellett beszélniök. A ki e szabály ellen vétett, az zsebpénzéből fél fillér bírságot fizetett. De a latin beszéd miatt nem kémkedtek egymásra úgy, mint a jezsuitáknál. A felső osztályokban a tanító már latin nyelven adott elő. A mi olvasmányaikat illeti, ezek közt a keresztyén latin írókat, különösen Prudentiust nagyon kitüntették. Egyszer Francke távollétében versengés támadt az árvaházi tanítók közt a felett, hogy lehet-e a pogány Cicerót keresztyén iskolákban olvasni vagy nem. De Francke haza érkezve rehabilitálta Cicerót és véget vetett a vitának. Mellette Terentius s különösen a történetírók: Cornelius Nepos, Julius Caesar, Livius, Sallustius, a szónokok közül Quintilianus és több másodrangú latin író is szerepel. Virgiliust és Ovidiust, a kiket Luther nagyra becsült, nem olvasták. Olvastak egy Lipcsében megjelent latin nyelvű hírlapot is, nem a legújabb hirek kedvéért, hanem hogy a mindennapi dolgoknak és az ujabb találmányoknak latin neveit is megismerjék s földrajzi és történeti ismereteiket felelevenítsék. b) A görög nyelvet 3 szakosztályba különítve naponként egy órán tanulták. Weiler és Girberti nyelvtanát használták. Feltűnő Melanchton grammatikájának a mellőzése. Később maga az árvaház adott ki egy görög nyelvtant. Egyes görög irók mellett főcél volt az újszövetségnek eredeti nyelven való olvasása. Mihelyt a tanulók a görög betűket megismerték, Máté evangéliumát vagy János apostol három levelét olvasták. A tanító szórói-szóra fordított s az osztály utána mondotta. De az igy nyert szóbőséget rendszeres nyelvtani ismeretekkel is kiegészítették. A második osztályban már az egész uj szövetséget olvasták futólagosan. Demosthenes és Plutarchos mellett itt is szerepelnek olvasmányaik között másodrendű görög irók is. c) A héber nyelv nem volt ugyan kötelező a paedagogiumbeli nemes ifjúkra nézve, de Francke igen melegen ajánlotta ezeknek is. Illő — úgymond — hogy a keresztyének sok más kevésbbé szükséges dolgok mellett ezt is megtanulják és nagy épülésükre fog szolgálni, ha az ó-szövetséget eredeti nyelven olvashatják. Hogy a papi pályára készülő ifjaknak tanulniok kellett e nyelvet, az természetes volt. Ezzel is 3 osztályban eleinte napi 2, utóbb heti 2 órában foglalkoztak. A módszer ugyan az volt, mint a görög nyelvnél. A 3-ik osztály a Genesis első négy fejezetét olvasta, ta 2-ik osztály Mózes könyveit teljes egészükben, az első osztály egyéb történeti, költői és prófétai könyveket. d) A francia nyelvet csupán a paedagogium növendékei napi 2 órán, a selectát is bele számítva 4 szakosztályban tanulták. A német tanitó mellett, ki a nyelvtant adta elő, francia születésű nyelvmesterük is volt, ki társalgási órákat adott és a
