Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
Keresztelő János. 219 tele az anyai parancs után, a mohó vágyat jelenti, amely a két némber erkölcsi rosszaságának vérszomjúhozásában nyilatkozott meg. Anya és leány egyaránt gonosz s a női szörnyetegek örök példái, akikkel úgy számolunk le, mint a bocsánatot soha nem nyerőkkel. Ha pedig az evangéliomi előadások az igazak s Salome ifjú leány vala: mintha részvét is támadna lelkünkben a szerencsétlen leány iránt, akitazanyaiszívnek gonoszsága ily irtózatos bűnbe vitt bele! . . . S mintha menteni is tudnók a gyáva, afélénk, a gyönge leányt, aki a parancsnak hódol, talán szíve ellenére . . . Ez azonban már lélektani elmélkedés és kutatgatás, amelynek szélesebb teret engedni talán időszerű is, amikor az ú. n. Salome kérdés ináé napirenden van a Wilde-féle „Salome" 1) cimű szinmű nyomán, s midőn, amint egy magyar iró — Szini Gyula — mondja: „a judaeai hercegkisasszony" ihletést adva „Flaubert, Massenet, Aubrey Beardsley, Strausz és Klinger"-nek, valósággal „második renaissanceát ünnepli a modern művészetben." Ám a csábításnak, a kor, illetőleg időszerű kérdés tárgyalásába belemenni, nem leszek rabjává, megelégszem csupán annyival, hogy a felelősséget saját erkölcsi felfogásom szerint állapítom meg, amely Heródes Antipast, Heródiást és Salomét egyenlően osztoztatja az igazság prófétájának vértanúi halálra juttatásában, nem engedvén megtévesztetni magamat sem azzal, hogy Heródes gyönge, félénk s ingadozó vala — Josephus —, — sem azzal, hogy Heródiást az evangyélisták menthetetlennek tüntetik fel, — sem azzal, hogy Salome csak parancsnak engedelmeskedett. A történeti tény Heródes Antipas, Heródiás és Salome nevéhez fűződik s a felelősség fokozatos megállapítása az erkölcsi ítélőszék előtt nem olyan jelentős, mint a világi bíróság körében. A szomorú, a komor valóság az, hogy ez a három történeti személy ölte, ölette meg az igazság prófétáját s e három személyhez társulnak az idők folyamán többé-kevésbbé mindazok, akik az igazságnak ellenségei, akik az igazság keresést is gyűlölik s az erkölcsi tisztaságnak és meggyőződésnek mindenképen útját állják, akik kővel dobálják meg s hamis ítélettel ítélik meg a nekik nem tetsző véleményt nyilvánítókat s így támasztják fel az átok alatt nyugvó Heródeseket, Heródiásokat és Salomekat, hogy mindnyájukat ismét átok temesse el az igazság országának bekövetkezésekor. Mert a prófétákat, az igazság barátait s bátor hirdetőit ma is csöndben, titokban temetik el, mint Keresztelő Jánost az ő tanítványai s halálának hírére az igazság fényes napja is mintha más futást kezdene, mint a Krisztus elment a pusztába magánosan . . . (Máté 14, l 3.) De aztán jön a jobb idő, a kedvezőbb alakúlás és az agyonkövezettek épen a Heródesek előtt lesznek feltámadottakká s azokat fogják félelemmel elteltekké tenni az igazság dicsőségére s örök diadalára. * * ') Méltó a mélyebb boncolásra az erkölcs szempontjából is.
