Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Tüdős István dr.: Keresztelő János

220 Dr. Tüdős István. A machérusi várban lefolyt véres eseménynyel befejeződött a Keresztelő János földi pályafutása. Levágott fő a pont az élethatáron s megdicsőített személy, Krisztus által felmagasztalt próféta alakja tündöklik felénk a múltnak messze távolából. Az utolsó próféta ajkai is elnémúltak, de az igazság nem halt meg vele, sőt épen az általa tört úton, egyengetett ösvényen haladt s a Krisztus örök életet adó igéiben nyilatkozott meg s érvényesül ma is ellenállhatatlanúl mindazoknál, akik az igazságot nem öldöklik, hanem magukhoz ölelik. S mert igy van: teljes igazságként hirdethetjük a Jézussal: „nincs nála nagyobb az asszonyoktól születettek között" s mert a Jézus nyilatkozata ily magasra helyezi őt, elfogadhatjuk Köhlernek ezt a véleményét, amelyet végső tételként hangoztat Keresztelő Jánosról: „nekünk keresztyéneknek a Jézus ítélete nyomán több Keresztelő János, mint próféta; mert a Messiás úttörője s a legszentebb hivatás betöltője mindazok között, akik az Istennek szolgái voltak őt megelőzőleg is. Keresztelő János ránk nézve ma is az Urnák útegyengetője, bünbánat-prédikátor, akinek komoly beszéde ma is mindenkor megrázza szivünket s ő a példánykép a szigorú önmegtartóztatásban s a megvesztegethetlen, hajthatatlan szilárdságban. De egyszersmind ő az intő példa arra is, hogy aki a legkisebb az Istenországában, az is nagyobb ő nála",

1) mert aki a Krisztusnak csak úttörője, ösvény egyengetője s nem jár nyomában ... az nincs az Istennek országában! Vonzó személy, tiszteletreméltó történeti alak, akinek emlékét az igazság örökzöld koszorúja ékesíti s csak a Krisztus követésének hiánya látszik rajta, de e hiánynyal az igaz próféta, az igaz Keresztelő János ! Dr. Tüdős István. ») i. m. 179.