Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

Az egyéniség és személyiség az Újtestamentomban. J21 gyermekei, hanem még az egész természet is vágyódva sovárog (R. 8, 2] stb.). — Krisztus nem kosmikus léti alapja a mindenségnek — úgy mint János evangéliuma szerint — hanem valódi — azaz szellemi létének és igy megdicsőülésének alapja; — s igy mint ez alapon folyton éltető, vezető a valódi Úr. (ó κύριος το π VÍV rí a εστίν II. C. 3, j 7. ο δεύτερος άνθρωπος δ κύριος I. Χρ. I. (1 8,

6). — Krisztus elvi jelentősége, Ursága tehát nem kosmikus, hanem üdvtörténeti. Ezért neki is, mint minden történetnek — célja, vége is van. — Ezért is nem mondja Pál apostol soha Krisztust lítéog-nak, amint azt János evangelioma teszi, (János 1,,) hanem mindég Isten alárendeltjének. Valamint a keresztyének Krisztuséi; ugy Krisztus Istené I. C. 3,

2

3; — s valamint a nőnek feje a férfiú, a férfiúé Krisztus: ugy Krisztusé Isten. I. C. 11, s. Az a nagy tisztelet, amellyel térdet hajtva hódol a lények összesége Krisztusnak, nem Krisztusnak, hanem Istennek, mint az atyának dicsőítésére szolgál (εις δόξαν &εοϊ

'> πατρός Phil. 2, ι

0·ιι) Nem is Krisztus az, ki magától lett ilyen tiszteletre méltóvá, hanem Isten az, ki néki ily hatalmas nevet, κύριος nevet adott, ki őt annyira felmagasztalta. (Phil. 2,

9). Ezért is akkor, midőn Krisztus feladatát megoldotta s mindenek fölött uralkodik, akkor át is adja ismét missioját annak, ki őt ezzel megbízta, átadja uralkodását Istennek, úgy hogy végre nem Krisztus, hanem Isten leszen minden mindenekben (iva fi ο ϋίος τά πάντα εν πααιν. I. C. 15, <η_

ϊ

8). Mégis, minthogy Krisztus lényege πνεύμα, s minthogy az üdvtörténet szempontjából elvi jelentősége van és pedig nemcsak úgy, hogy Isten ő felé irányította a történeti fejlődést, hanem ugy is, hogy ő általa lett minden (I. C. 8,

6) s hogy ő táplálta az ő szellemével az Izraelitákat Mózes idejében (I. C. 10,

4) —: Pál apostol Krisztusnak praeexistens s ezzel minden vallásra nézve universalis jelentőségű létet is tulajdonít. — Az ő személyisége nem lett, hanem volt már, mielőtt földre szállott. Személyiségének lényege a uvsvua, otthona mint νιος ΐδιος-é (R. 8,

3

2 10, G) az ég (

έξ οιρανοϋ I. G. 15,

4

7). Mint ilyent, mint fiát küldi őt Isten az idők teljességében a földre és pedig nem lényegének megfelelően dicső alakban, hanem úgy, hogy asszonytól születve — a törvény alatt, a bűn állagának (húsának) megfelelő, tehát érzékihez hasonló testben jelenik meg. (R. 8,

3). Eredeti alakja isteni {μορφή τον 9εοϋ Phil. 2,

9), az isteni δόξα tükröződik vissza az ő személyiségében (:

πρόσωπον II. C. 4,

f

i), mivel Istennek képmása (II. C. 4,

4.

6). Tudja ezt Krisztus maga is, ugy hogy nem tekinthette bitorlásnak ha az emberek előtt is isteni lényegének megfelelő, Istennel egyenlő hatalmi uralkodói alakban lépett volna fel (csak igy lehet e kényes helyet: ος év μορφϊ· ί>εοϋ υπάρχων ονχ άρπαγμόν ήγήσατο το είναι ίσα θεώ Phil. 2, f

i tekintettel a philologiai követelményekre, s nevezetesen az összefüggés által adott antithesisre felfogni. Pfleiderer correctiója régebbi nézetével szemben