Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
206 Dr. Tüdős István. Van-e okunk csodálkozni, megütődni a Keresztelő János eljárása felett? A keresztelési jelenet után, a János evangyéliomában levő bizonyságtételek után, amelyek mintegy a legerősebb tanúságtételek lehetnének az ismeretség mellett, vájjon van-e a tudakozódásnak helye s értelme? A megjelölt helyekkel kapcsolatban már utaltam az ismeretségre, — sőt utaltam a kételyre is, a várakozásban kifejlődött s igy idő múltán keletkezett aggodalomra is, a melyeknek itt is kifejezést adok Jánost illetőleg s azok elegendők, az én felfogásom szerint, a követküldésnek magyarázására, indokolására s elfogadására. De mindenek fölött valósággal örvendezéssel kell fogadnunk idők múltával is a követ küldés megtörténtét, annak minden esetleges indokolatlanságával is, mert ez nyújtott Jézusnak közvetlen alkalmat arra, hogy olyan világításban s bizonyságtételben mutassa be Keresztelő Jánost mindörökre a hivők előtt, amelynek igazsága isteni s igy megdönthetetlen, félre magyarázhatatlan mindenkire nézve. Ha úgy tetszik, mintha isteni sugallatra tette volna Keresztelő János a követ küldést, hogy ezzel bizonyságot nyerjen. Attól, aki küldetett, hogy lenne a világnak út, igazság és élet, minek utána az úttörés, az ösvény egyengetés munkáját elvégezte ő, az utolsó próféta. Keresztelő János működésének megvolt a hatása, nem maradt eredmény nélkül. A beszédek, amelyeket tartott, megmozgatták a szíveket, gondolkozásba ejtették a lelkeket, mert új világot tártak fel, amelynek vallás-erkölcsi jelleme egészen más, mint az eddig ismertek s talán-talán sejtették is a beszédek, hogy az az új világ, az az új ország „nem e világból való." De nem 1 Ezt a sejtetést aligha végezték, eszközölték a beszédek, hiszen a követküldés ténye kétségtelenül arról tanúskodik, hogy maga János is legalább is érdeklődik az események, a történetek iránt, amelyek az általa megkereszteltnek munkája nyomán támadnak. Ez az érdeklődés biztosat nem jelent, talán még sejtetést sem, hanem igenis azt, hogy az új világ s az új ország teljesen ismeretlen a maga igaz mivolta szerint még az előtt is, aki hirdette az istenországa elközelgetését. Az ellentét a prófétálás és az érdeklődés között nyilván kitetszik s épen ezért is igen szerencsés eljárás Keresztelő János részéről a követküldés Jézushoz, akinek egyszersmind arra is alkalma nyílik, hogy bizonyságot tegyen az utolsó prófétáról. A fogságba jutás okát hagyjuk el egyelőre, vissza kell arra úgy is térni, mert az élettörténetnek nem lényegtelen mozzanata. Lássuk csak magát a követküldést s annak folyományát! Miért küld János követeket Jézushoz? A tudósítás, a mely erről szól, tökéletesen összhangzó, mert: Máté és Lukács előadása imé ez: Máté a 11, 3-ban igy adja elő: »János pedig hallván a fogságban Krisztus dolgait, kettőt a tanítványai közül
