Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Tüdős István dr.: Keresztelő János

Keresztelő János. 207 elküldött hozzá; mondá néki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?«

1) Lukács tudósítása pedig ez a 6-ik fejezet 18—20 verseiben: »: . . . János az ő tanítványai közül kettői elküldött Jézushoz, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? . . . Azok a férfiak pedig elmenvén hozzá, mondák: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk?« A Lukács előadása mintegy szószaporitó, de teljesen azonos a Mátééval, mert a megbízás és a megbízatás külön-külön előterjesztése a lényegen mit sem változtat. Azért küldi tehát Keresztelő János az ő két tanítványát követségbe a Krisztushoz, hogy megtudja ó-e az eljövendő vagy pedig más után kell-e még várakozni ? Egyenes s határozott kérdés, a melynek feltevését a Jézus cselekedeteinek híre idézi elő a külsőség szerint, bensőleg pedig bizonyára az, hogy a próféta azzal a biztos tudattal akart élni s meghalni, hogy, akit várt, akinek úttörője volt, a kit megkeresztelt, az megjelent, eljött, az Istennek országa leszállt, a mennyeknek országa bekövetkezett, mert a valóságok még nagyobbak, még igazabbak, mint a róluk szálldosó hirek, a melyek csak a külső színeket irják le ... S ha talán a várva-várt még nem jött volna el: akkor, akkor az úttörés munkája az ő részéről is csak olyan maradt, mint volt a régi próféták részéről. Hogy a határozottság s a bizonyosság felé való törekvés s erős vágyakozás a kételyt is tartalmazhatja, nyilvánvaló, a mint erről már említést is tettem, de e szinte szentséges kételkedés azt jelenti, hogy a kérdezéssel s az arra nyerendő felelettel a nagy és fenséges, a világot átalakító ügy befejezett lesz, a melyet ebből a szempontból nem lehet, nem kell s nem is szabad többé tudakolni, mert ez nem lenne egyéb, hanem ha útszéli kiváncsiskodás, gyermekes csak azért is, mely fölött a józan elme napi rendre tér. A két követ a Keresztelő János két tanítványa ott van tehát Krisztus előtt s elmondotta a próféta kérdését, a mely sürgető, vágyakozó a bizonyosság után s amely elől mintha nem is lehetne kitérni! Nem is tér ki a Krisztus, hiszen ha a saját kezdő tanítványai, a minduntalan kérdésekkel alkalmatlankodó s sarokba szorításban utazó Írástudók kérdezősködései elől nem tér ki, akkor a Keresztelő János kérdését még kevésbbé hagyhatja felelet nélkül. Nem is hagyja, hanem hivatásához, személyiségéhez méltóan a tényekre, a valóságokra, cselekedeteire mutat rá s azok a bizonyságok, hogy ő az, aki eljövendő vala, a ki tehát immár eljött, itt van s másat nem kell várni. l) Az eredeti görög szöveg szószerinti fordítása ez, a mely pótolgatás nélkül is tisztán érthető.