Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Stromp László

202 Stromp László. lehetetlenné van téve mindaz, a mit a fényérzék körébe sorozunk : fogalma sem lehet tehát róla, mi a fény, az árnyék, a világos, a sötét, a kék, a piros, a zöld stb. Gondoljunk valakit, a kinek eredettől fogva két érzéke hiányzik, pl. látása és hallása. Bizonyos dolog, hogy e szerencsétlennél a fény érzék teljes hiányát a hangérzék teljes hiánya tetézné s mindaz, a mi a hang spharájához tartozik, számára teljesen nem létező volna. Nem gyönyörködhetnék a fülemile dalában a mennydörgés fenséges morajában, az édes anya áldó szavában stb. Tovább haladva e fosztogató utón, gondoljuk egy emberről, hogy egyetlen érzéke sincs, teljesen nélkülök jött e világra, nem működik tehát sem látása, sem hallása, sem ízlése, sem szaglása, sem tapintása s kérdem, vájjon — bárha a dologi világ körötte létezik is, szerezhetne-e ő csak egyetlen egy képzetet? Volna-e számára egyáltalán a világ? (Azaz hogy hozzátehetnök még, volna-e e egyáltalán — ő maga . . .) — Ime tehát csakugyan mindent érzékeink közvetítenek tudatunk számára. Világtudatunk alapja tehát érzekelő s ez érzékelés alapján fogalomalkotó énünk. Világtudatot mondtam. A világ ugyan megvan magára is, de hogy a világ milyen: az más kérdés. Nekünk olyan, a milyennek érzékeink szerint szemléljük, mert ismeretünknek csak tárgya a világ, de formáját az érzékek adják. Hátha pl. érzékeink mások volnának? Vagy ha pl. ötnél több érzékünk volna? Vájjon akkor nem másnak látnok-e e világot? Hiszen bizonyos dolog, hogy bronzból példáúl épúgy önthetünk ágyút, mint harangot; fából épúgy készíthetünk bölcsőt mint koporsót; virágból épúgy köthetünk menyasszonyi bokrétát, mint halotti koszorút. — Az anyag mindenütt egy és ugyanaz, csak a forma más, a melybe azt foglaljuk. És e formát mi adjuk egyedül. Hátha a világot is csak azért szemléljük olyannak, a milyennek épen szemléljük, mert úgy látjuk, amint látjuk. A miként hogy a dolgokat pirosnak látjuk, ha szemeinkre piros pápaszemet alkalmazunk. De nem válnak-e e dolgok nyomban kékké, zölddé, sárgává, a szerint a mint kék, zöld, aranysárga szemüveget használunk ? Bizony bizony ez a világ csak olyan, a milyennek érzékeinknél fogva azt szemlélnünk kell és lehet. De ellenvethetnék, hogy érzékeink csalnak, hogy meg nem bízhatók. A mint eát annyi sok bölcselő, köztök Platón is erősen vitatta, a kivel szemben Aristoteles az érzékek teljes megbízhatóságát védelmezte. Hát nekünk itt e kérdéssel nem szükséges foglalkoznunk : elvégre is, akár csalnak az érzékek, akár nem: tény az, hogy e világ olyan, a milyennek érzékeink mutatják. Bizonyos azonban, hogy az érzékelésből soha ki nem léphetünk s ha egy érzékünk megcsalni látszik bennünket, hát ezt csak egy másik érzékünk