Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban
Az egyéniség és személyiség az Újtestamentomban. 19 megkereszteltetéskor történt e jel). János ekkor azt látja, hogy Jézusra galamb alakjában az égből leszáll a szellem, s hogy e szellem rajta is marad, tehát nem száll el úgy, mint a prophetáknál, akik csak egyes esetekben, tehát csak időszerű módon voltak Istennek organumai. Ε szellemnek leszállása nem azért volt, hogy Jézus nyerjen ezzel valamit, hanem azért, hogy János felismerje azt, ki az isteni szellemnek állandó, elvi kijelentője s ki igy nem a viznek, hanem a szellemnek erejében keresztel. — A jel, amelyet János vett, csak a szemnek szólt, de nem a fülnek. — János evangelioma szerint az Istenfiuság eme szellem birtokának következménye, ugy hogy keresztelő János az, ki — miután e külső jelet látja, tesz tanúbizonyságot amellett, hogy Jézus Istennek a íia. A synoptikusok szerint másképen áll ez is. Isten maga az, aki tanúságot tesz Jézus mellett, mint az ő fia mellett; csak hogy itt is külümböző felfogással találkozunk. Mig Mc és Lc evangélioma szerint Isten közvetlenül Jézushoz szól s néki jelenti ki a fiúság tényét (-υ el ο ιιόg μον ö αγαπητός, εν σοι ενόόκησα Mc 1, η és Lc 3,22): addig Máté evangélioma szerint nem Jézusnak, hanem a világnak szól e declaratío. {Οίτος έατιν <> νιος μου ó αγαπητός tv ι·> ενόή/.ησα Mt. 3, , 7). János evangélioma az Istennek ily irányú ténykedésétől eltekint. Keresztelő János magától jut arra, hogy aki a szellemet állandóan birja, Istennek fia s igy ő és nem Isten tesz erről tanúságot. A személyiség keletkezéséről János evangelioma szerint Jézusnál nem beszélhetünk. Ez meg volt, meg van — amennyiben ily metaphysikai lénynél személyiségről beszélhetünk. Világelv — egyéniség sem lehet. — Ez a tulhajtásnak következménye. János evangéliomában — ha nem is Jézussal szemben — mégis meg van az egyéniség és a személyiség közti külömbség, amennyiben minden igaz emberre nézve felveszi a kettős születést: a földi és a túlnani születésf. Természeténél fogva az ember földi lény — alulról született (Jan. 8, 2 3.); de az Isten országa szempontjából felülről is kell születnie (3, 3) vagyis nemcsak vizből, hanem a szellemből is születnie (3, 5.). Hogyan?! Ezt nem tudjuk; s mégis mint az ismeretlen keltű szélt — úgy tapasztaljuk (3, 5 stb.). Még csak ezen felülről való születés biztosítja az Isten országában való tagságot, az egyes embernek feltétlen értékét (3, 3. 5 •13-34 stb.). A jánosi evangeliom felfogásában meg van e szerint az egyéniségnek és a személyiségnek különválasztása: de nincs meg a kettőnek folytonossága, egysége. — A személyiség nem az egyéniségnek ethizált volta, hanem mind a kettő eredete, léte és jövője szempontjából egészen ellentétes. — Az egyéniség e világból származik, a személyiség a tulnanból (8,23). Uj — felülről való születés alapján létesül emez (3, 3). Amannak lényege az érzékiség, tehát muló; emezé a szellem, tehát fennmarad (3, 5. 3 1.); amazé az alantiság, a szolgaság, a 2*
