Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Könyvismertetés

174 Könyvismertetés. lenségének is mélyebb értelme van. Sámson személyéről szólván a szerző azt tartja, hogy nazirságára a 14.—16. f.-ből „még következtetni is csak erőszakoskodással lehet". De akkor ki kell vennie a hiteles szövegből 16, 1

7 skk. verseit is! Az elbeszélésnek valamely napisten-mithoszból való eredetét nem tartja éppen valószínűtlennek; Delilában a lajla szót is találja. Külömben utal Schräder „Keilinschriften sat." munkájára, amely pedig csak 3 rövid jegyzetben mond egészen általános dolgot (219. 369. 582, old.), míg A. Jeremias (das Α. Τ. sat. 287 sk.) részleteket is említ. Mégis azt véli, hogy „azok járhatnak legközelebb az igazsághoz, akik abban a Dán-törzs egyéni jellemét, történeti helyzetéből folyó küzdelmeit látják megörökítve". Nekem úgy tetszik, hogy amitReuss bevezetési munkájában (125. o.) a mithoszmagyarázatról mondott, az áll a „törzs-magyarázatra" is, hogy t. i. „ist an den Haaren herbeigezogen, die selbst bei Simson dazu nicht ausreichen". A monda külömben, a szerző szerint, a királyság korában lehetett kikerekítve, amikor a törzsrendszer megszűnt (ez már ily korán történt volna?). A magyarázatban van néhány olyan bántó kitétel, amely némely külföldi exegeta bursikóz modorára emlékeztet (p. o. „a széttépett oroszlán beleiben talált mézből való traktálózás", „menyasszonyi rimánkodás", „a nyűglődő, rimánkodó menyaszony", „a czórai zsidó"). A fordítás, mely itt még Sámson meséjét és megfejtését valamint a diadalmi éneket is prózában adja, a többi részben közölt szemelvényekkel ellentétben nagyon is ragaszkodik az eredetihez annyira, hogy „sietve elfutott" helyett azt mondja: „serénykedett és futott" (13, 1

0.). 13, 22"ben „Istent láttunk" helyett okvetlenül ez kell: „az Istent láttuk", miként a 23. v. is mutatja. A 14, 7_

9 versekben exegetánk célzást talál arra, hogy Sámson, az erős (oroszlán), megédesíti (méz!) mesefejtésével a társas együttlétet. A 12. skk. versekben ΠΤΠ nem lehet egyszerű „mese", hanem találós mesének, talánynak kell lennie. A 15. v.-ben tc jelenléte nem „bolondítsd el', 16. 5-ben sem hanem mindkét helyen „beszéld rá" (Zsidó biblia) vagy „Vedd reá" (Kámori, Revis.l Ugyanitt a utf'-ii

1? gyökere semmiesetre sem tfii. A 16. és 17. v.-ben V^J? nem fordítható „rajta" szóval, mintha Delila Sámson magaviseletén sírt volna, hanem „előtte" tette ezt, hogy célt érjen. Ugyanezen 2 versben a Tan ige mindig csak „megfejteni" s nem „megmondani" jelentésű lehet, mert hiszen a talányt magát elmondta S. Delilának is, de ez a megfejtését is akarja tudni. 15, c-ban yen nem tulajdonnév. A 7. v.-ben az „is" és „mégis" szókat törülni kell, mert külömben a fordítás értelme ellenkezik az eredetivel. A 8. v.-ben pis?' az alsó lábszár (nem: váll); a ll.-ben a 3000 ember kérdése a szót hangsúlyozza, amit R. is elismert, de a fordításban nem juttatott kifejezésre. A 12. v.-ben y:a több mint „bántani", a jegyzetben felsorolt fordítások mind jobbak ennél. 19.-ben a tr'íisa