Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
152 Raffay Sándor. szemben alapvető jelentőséget szerzett néki s a latin iskoláktól külön választotta. Nem kevert tantárgyai közé olyanokat, a melyek csak felsőbb fokon érthetők és szükségesek. Francke volt az, ki a népiskolát, mint egyetemes és nélkülözhetetlen alapot helyezte be az emberi művelődés egységes organisrnusába. A népiskolai oktatás tárgyai Francke szerint: 1. vallástan, 2. olvasás, 8. irás, 4. számolás, 5. éneklés, 6. kézimunka és a rendes órák keretén kivül 7. egyes reális tárgyak, 8. testgyakorlat. 1. Vallástan. Spenner és Francke vallásos világnézetéből kifolyólag ez volt a főtárgy már a népiskolában. A többi tárgyakat ennek rendelték alá úgy, mint Luther is tette. Mai mértékkel mérve a dolgot a vallástan minden esetre több időt foglalt le, mint a mennyit a többi közhasznú tárgyak sikeres tanítása mégengedhetett volna. Franckenál jóval több a heti vallásóra, mint Comeniusnál. Francke a vallásórákban nemcsak tanított, kátét és írást magyarázott, hanem imádság, éneklés és irásolvasás az ily órákat épületesekké is tette, gyermek-istentiszteletekké változtatta át. Ily áhitatossággal kezdődött az első leckeóra naponként úgy reggel, mint délután is, mely a következőképen folyt le: a) egyházi éneket énekeltek „szép lassan, alázatosan és teljes áhítattal" b) imádkoztak c) egy fejezetet felolvastak a bibliából és d) felmondtak egy fejezetet a kátéból minden magyarázat nélkül csupán hitvallásképen épülés céljából. Ez az áhítatosság reggelenként teljes óráig tartott; csak délután volt valamivel rövidebb, a mikor a bibliaolvasást és káté felmondást elhagyták. A tanítás befejezése is délelőtt és délután szintén hálaadó imádsággal és énekléssel történt. A gyermekek felváltva maguk imádkoztak, egy-egy naponként fennhangon, külön helyen állva, összetett és felemelt kezekkel. Tiltva volt a természetellenes hanghordozás, taglejtés és arckifejezés. Az 'apró gyermekek helyett a tanító imádkozott. Egyes fontosabb alkalmakkor pl. ha nagyobb vétségek fordultak elő, vagy ha az általános bűnbánati ünnepre készültek, szintén maga a tanító mondott imádságot állva vagy letérdelve. A gyermekek tanítás közben abban is gyakorolták magukat, hogy bajaikat, vágyaikat vagy a tárgyalt bibliahely és kátészakasz tartalmát rövid imádság alakjában tudják elmondani. A gyakori imádkozást igen sokszor sürgeti Francke az iskolai szabályzatokban. Mert minél szorgalmasabban imádkoznak — úgymond — a gyermekek, annál engedelmesebbek lesznek. Azt azonban nem akarja, hogy az imádságok felette hosszúak legyenek, mert megunják a gyermekek. Az iskolai áhitatosságon kívül imádsággal kezdték és végezték a templomban tartott katekizációkat is, a milyenek naponként voltak minden délután nyáron 5, télen 3 órakor. Vasárnapokon a délelőtti és délutáni istentiszteleten és pénteken a heti prédikáción mindig ott voltak a gyermekek és a gyülekezettel együtt énekeltek és imádkoztak. Azt akarta továbbá Francke, hogy min-