Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
A pietismus paedagogikája. 153 den szerdai napon a szülők, házigazdák vagy tanítók otthon még egy külön imaórát is tartsanak, a mikor a gyermekekért, ezek jelenlétében imádkozzanak, hogy bizalmuk a vezetőik iránt annál inkább növekedjék, s ily módon is minél jobban megtanuljanak saját szavaikkal szabadon imádkozni. Ajánlja úgy szinte, hogy a gyermekek maguk közt is többször gyülekezzenek össze közös imádkozásra. A buzgóbbak ezt megtették s a tanórák közt a szünetekben összeálltak s imádkoztak. Kirándulások, séták alkalmával is az uton imádkoztak és szent énekeket zengedeztek a hiu gondolatok elűzése végett. Ha még ehez hozzá vesszük, hogy felkeléskor, lefekvéskor és asztal felett szintén imádkoztak, sőt bibliai szakaszokat és kegyes elmélkedéseket is olvastak: nem lehet tagadnunk, hogy Francke e részben túllépte a kellő határt. Többet kívánt, mint a mennyit a gyermek természete megbír. Hisz a gyermek fejlődő, kutató szelleme nem csak a láthatatlan Istent és a távoli eget akarja megismerni, hanem a hozzá közelebb eső látható világot is, a melyben mozog, az embereket, a kik közt él. Érdeklődését, röpke figyelmét ezek kötik le leginkább. És ha imádsággal, szent dolgokkal túlterheljük, csak ajkán lesz Isten neve, szeme és gondolatai másfelé kalandoznak. Ily túlhalmozás mellett a pogány bőbeszédűség (πολυλογία) veszedelme (Máté 6, 7) alig kerülhető el. Az a buzgó vallásosság, az imádság, ének és ige legyen igenis mindennapi kenyere a léleknek, de ezzel a jó, egészséges eledellel se szabad a gyermeket túlterhelnünk. Spener nem kívánt ily túl sokat az áhitatoskodásból. Nem szerette a koravén gyermekeket. Félt, hogy kihal belőlük a vigor ingeniorum. De Francke az imádságot és kegyes elmélkedést tartotta a bűnös akarat leghatalmasabb megfékezőjének, azért kívánt belőle ennyit. A szorosabb értelemben vett vallásoktatásnak két tárgyát ismerték a pietisták s ezek: a) a káté b) a szentírás. Mind a kettőre nagy gondot, sok időt fordítottak. Az iskolai áhítatosság és vallásoktatás több tanórát vett igénybe, mint a többi tantárgyak összesen. a) A káté. A káté tanításának felelevenítése Spener érdeme. Példájával, műveivel és módszerével ő tette a katechesist ismét népszerűvé, s az ő fellépése korszakot jelez a katechesis történetében. Francke már járt ösvényt talált maga előtt. A glauchai elemi iskolákban természetesen Luther kis kátéját használták. A függelékben foglalt imákat és a házi táblát épen úgy tanulták, mint a főrészeket. Az imádkozás előtti keresztvetésről, melyet Luthertől még Dévay is átvett a maga „Orthographia Ungarica" könyvecskéjébe, s a melyet még a XIX. században is egyes lutheránus lelkészek mint az imádkozás, keresztelés, sőt a kenyérszegés alkalmával is gyakorlandó igen szép dicséretes keresztyén szokást ajánlottak, Francke azt mondja, ne tiltsuk meg a gyermekeknek mint valamely babonás dolgot, hanem csak annyit mondjunk
