Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
A pietismus paedagogikája. 145 csak földesurak és jogászok képviselték a világi elemet, ő a köznépet is bele akarta vinni. Ezért törekedett a nevelést általánossá tenni. A legszegényebb pór fiu se legyen abból kizárva. Ezt a szép nevelési eszményt azután Francke még azzal egészítette ki, hogy az árvákat, a koldus gyermekeket is begyűjtötte intézeteinek falai közé. Glauchában az első évben pénteki prédikációiban mindig a gyermeknevelésről beszélt és ilyen alkalommal monda: az én akaratommal és a mennyire rajtam áll, az egész gyülekezetben egy gyermek sem marad a nélkül, hogy benne a keresztyénségnek igaz alapját minden buzgósággal meg ne vessük. És a mint a nemességgel, úgy másfelöl a papsággal szemben is hangsúlyozta a köznépnek a művelődéshez és neveléshez való jogát. Spener korában még az evangélikusok közt is szokásban volt a nem lelkészeket laikusoknak nevezni. Spener e korlátot Luther szellemében elveti. Ő nem ismer klérust, kiváltságos papi rendet, mely a nevelés és tudomány áldásait is a maga számára akarja lefoglalni s mintegy a lélek szerepét játszani az ez által mozgatott test, a laikusok tömege mellett. Ezért ő általános népnevelést sürget. A nevelés, műveltség áldásaiban ne csak a leendő pap részesüljön, hanem az egész gyülekezet. A nép e joga következik az egyetemes papság tanából: „Ti pedig választatott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok". (I. Pét. 2, 9. és Jel. 1, 5- 6; 5,io·)· Spener meghatározása szerint az egyetemes papság „az a jog, melyet Üdvözítőnk, Jézus Krisztus minden emberek számára megszerzett és a melyre a benne hívőket a Szentlélek által felkeni, a minek erejénél fogva kell, hogy Istennek kedves áldozatokat hozzanak, magukért és másokért imádkozzanak és mindenki magát és felebarátját építse". (Geistl. Priesterth. 1. kérdés). Ε tanból következik, hogy a nevelés ne kizárólag a papság tiszte legyen, hanem hogy minél általánosabbá és minél eredményesebbé válhasson, vegyen részt abban minden keresztyén nagykorú, különösen a szülők, a kiknek az iskolával összhangzatosan kell eljárniok. Végül a nevelés általános áldása és kötelezettsége terjedjen ki a nőkre is. Spener felveti a kérdést: Haben christliche Weibspersonen auch Teil an solchen priesterlichen Ämtern? És határozott igennel felel, hivatkozva az irás szavaira: Nincsen sem zsidó, sem görög, nincsen sem szolga, sem szabados, nincsen sem féríiu, sem asszony közölt válogatás, mert ti mindnyájan egy vagytok a Jézus Krisztusban Gal. 3, S 8. (I. h. 60. kérd.). Gyönyörű szép bibliai helyekkel rajzolja azután a nők papi hivatását. Csak egyet tilt meg nekik, hogy a nyilvános gyülekezetben ne tanítsanak, de másutt taníthatnak is. A nőt keresztyéni magas hivatásának betöltésére csak a nevelés képesítheti. Azért fordított a pietismus a nőnevelésre is kiváló gondot. Francke az árvaházban a leánykák és az árva-anya számára külön utasítást adott. Intézetei közt volt gynaeceum is, hol a nőt nemére és hivatására való tekintetlel Theol. Szaklap. V. é»f. jq
