Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

136 Schneller István dr. mét Krisztusban bírja R. 8, 3

9. I. C. 1, 4. 16,

2

4. szabadsága Krisztusban van meg; Gal. 2,

4., ezért is dicsekvése, vigasza,· reménye is Krisztusban van R. 15, 1

7. Phil. 2,

1

9. 3, 3. s a szentségre, valamint tökéletességre is csak Krisztusban jut el I. C. 1,

2. Phil. 1, x. 4, 2i· Col. 1,28· A hívőnek viszonya az egyház, valamint a gyülekezethez is Krisztusban birja alapját, ugy hogy a gyülekezetek, a munkatársak, a testvérek, az atyák is nem magukban léteznek, azzá még csak Krisztusban válnak Gal. 1, 2

2. I· C 4, 1

5. Col. 1,

2. R. 16, 3. Krisztus által megragadtatva Phil. 3, 1

2. Krisztust felöltve Gal. 3,

2

7. immár nem mi élünk, hanem Krisztus él mi bennünk Gal. 2, 2

0. — Ha pedig valaki Krisztusban él: uj teremtés az; a régi elmúlt — s minden ujjá lett. II. C. 5, 1

7; a régi világ jelszava, a körülmetélkedés, törvény — mind ez elnémul, mivel uj a világ, uj e világnak teremtménye I. G. 7, 1

9. Gal. 5, e. 6, 1

5. Nem tagadom, hogy az idézett helyek a keresztyéni uj állapotot, a régivel oly élesen állítják szembe, hogy a személyi egység veszélyeztetett és pedig annál inkább, mivel, az utolsó idézetek egyenesen Krisztussal helyettesitik az eddigi Ént. — De még ezek a helyek sem bizonyítanak igazán. Ez az élet éppen a főhely szerint még csak elvileg van meg, még csak létesítendő, ma tényleg nincsen meg. Dr. Schneller István.