Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
A pietismus paedagogikája. — Kiváló tekintettel a magyar pietista neveló'kre. — MÁSODIK RÉSZ. A pietismus nevelési rendszere. III. A pietismus nevelési czélja és eszközei. Spener és Francke kiváló theologusok voltak. Természetesnek fogjuk tehát találni, hogy a nevelés czélját nem a philosophiai, hanem a theologiai erkölcstanból vették át. Isten országa és Isten dicsősége vallásos fogalmában is fenséges czélját. Francke egyetlen rendszeres neveléstani művének első tétele is ez: „Istennek dicsőségét tartsa mint fő célt szeme előtt mindenben mindenki, de különösen a gyermekek nevelésében és tanításában úgy a praeceptor, mint a neki alá rendelt növendékek". (Kurzer u. einf. Unterricht. Richter, Paed. Bibi. 46. 1.). S midőn később a theologusok neveléséről szól, akkor is azt köti elsőben lelkükre: értsék meg ugy, a mint kell, hogy miben áll Istennek országa vagy az igaz keresztyénség, mert ez a legszükségesebb, ennek tudása nélkül hol ide, hol oda fognak vetődni s a dolog lén vegét nem értik meg. (Idea stud. theol. Anhang. Halle 1712. 28. Ί.). Spener azután a maga és az irás szavaival szépen rajzolja le Isten országát, mint ilyen magasztos életcélt. „Minden hivők szent közösségben állanak másokkal és egymás között az Istennel való közösségüknél fogva, mint egy testnek tagjai, egy léleknek és egy örökségnek osztályrészesei, azért mind egyik örüljön a másik üdvének és elvett ajándékainak és használjon néki; egymás között a szeretet által összekapcsoltatván legyen közösségük a példaadásban és könyörgésben s ez nyújtson nékik az ilyen test egységéből eredő vigasztalást". Ε mondását igazolja azután az írásnak szavaival és pedig oly szépen, hogy ennél találóbban sem az élet, sem a nevelés célját meghatározni nem lehetne: „Hanem az igazságot követvén szeretetben mindenestűi fogva nevekedjünk abban, a ki fő, tudni illik a Krisztusban, kiből az egész test szép renddel és móddal egybeszerkesztettetvén és kötöztetvén, minden tagoknak egybebocsátatások által, minden tagnak mérték szerint való belső cselekedetének ereje által, a
