Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

Az egyéniség és személyiség az ÚjtestaiT.entumban. 135 szózat igaz, teljesen megbízható — bizonyos. — Midőn Pál apostol központi gondolatát: az Istenfiuságnak gondolatát fejti ki a σ«ρ|-οη nyugvó szolgaság gondolatával szemben, 's midőn az Istenfiuság gondolata által álhatotlan Istenhez, mint atyához kiált fel: az Istenfiuság ténylegessége mellett a szent szellemnek a mi szellemünk melletti tanúbizonyságát hozza fel: ccvtó τό Ίΐνεϊμα (a szent szellem) σννμαρτνρέϊ wo ηνείματι ημών, ότι εσμεν τέκνα Οεον. R. 8,, c. Ugyan így érvel R. 9, , ben. Az előző fejezet utolsó verseiben Istennek Jézus Krisztusban megnyilatkozó szeretetéről, annak erejéről, mindenek fölött az élet, halál, az angyalok és a hatalmasságok, a mult és a jövő fölött győzedelmeskedő erejéről szól az apostol. Ezt a szeretetet birja 6, ebben győzedelmeskedik ő is mindenek fölött. — Tudatának e boldogító magaslatáról nézi az ő vérbeli rokonait, testvéreit, a kik az evangeliomtól elfordulnak. Ezek üdvözülése érdekében kész volna még Istennek e boldogító, mindenek fölött győzedelmeskedő szeretetéről is lemondani, kész volna Isten haragját önmagára leesdeni, elkárhozni (áva'hua είναι), mivel oly, nagy és folytonos szivének fájdalma a zsidók hitetlensége miatt. Érzi Pál apostol, hogy olyasmit mondott, a mit bajosan lehet elhinni. Ezért is állítja, hogy Krisztusban igazat mond, hogy nem hazudik s ezt megokolja, mint a mihez immár kétség nem fér azzal, hogy az ő lelkiismerete a szent szellemben is tanúskodik erről. R. 9, ,_

3. A lelkiismeret a szellemünkbe írott törvénynek érvényesülése, ugy hogy szellemünk szólal meg a lelkiismeretben s nincs megnyugtatóbb, nincs bizonyosabb, mint ha ezen mi szellemünk megnyugszik a szent szellemben.

1) — Olt, a hol ami szellemünk a szent szellemmel egy: ott vége a kételynek, vége az okoskodásnak, a bizonyításnak, ott tényleg megvan a tiszta igazság, a megdönthetetlen bizonyosság. Nincs tehát áthidalhatlan köz az uj és az ó ember közt, nem szakad kelté az egy ember egy pogánynyá és egy keresztyénné. Egy az ember, élete psychologiai folytonosságot mutat. Nem tagadom, hogy vannak helyek, a melyek e folytonosság ellen látszanak bizonyítani. Pál apostol rögtöni megtérésének hatása alatt tényleg más embert látott a keresztyéneket üldöző Saulban, mást a keresztyénségért önmagát feláldozó Pálban. Uj teremtésnek érezte magát. Ez élettapasztalatnak hatása alatt értjük, hogy ő a római híveket arra inti, hogy ugy tekintsék magukat, mint a kik a bűnnek megholtak s élnek Istennek Krisztus Jézusban R. 6, l

0.

u. A keresztyénnek élete nem önmagában való, — hanem Krisztusban való élet. R. 8,

2. 14, 8. Istennek szeretetét és kegvel*) Augustinus szép szava: „Cor nostrum inquieium, donec requiescat in Deo

u igy nyer mélyebb értelmei, a melyet Retr. I., 13 maga is Pál apostol szellemében megmagyaráz: „Res ipsa, quae nunc religio Christiana nuncupatur, erat apud antiquos, nec defuit ab initio generis bumani quousque Christus veniret in carnem, unde vera religio, quae iam erat, coepit appelari Christiana".