Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban
Az egyéniség és a személyiség az Ujtestamen tumban. Midőn igy az érzéki ember és a belső ember mögött, (a mely utóbbival a vovg rokonszenvezik) — megtaláltuk a szívben az ember Énjét: ellenkezésbe jutottunk azokkal, a kik az ember Énjét Pál apostolnál a πνεύμα-ban keresik. Álláspontunkat jeleztük ugyan e nézettel szemben: mégis tekintettel a 71 νεύμα fogalmának nagy jelentőségére Pál apostol rendszerében s arra, hogy az egyéniség és személyiség mibenlétének kérdésére a πνενμα tannak közelebbi ismerete nélkül nem felelhetünk — behatóbban foglalkozunk e tannal. A kérdés kulcsát Pál apostol világnézetének központi tapasztalati tényében keressük: megtérése tényében. — Krisztus megjelent Pál apostol lelkében, bensejében (έ>· ηιοί Gal. 1, 1 6) és pedig mint tényleg feltámadott, a kit látni lehet, de csak a benső szemmel, a πνενμα-nak megfelelő δόξα alakjában. Kísérői az Actorum szerint nem láttak semmit. Igen természetesen, mivel a psychikus ember a szellemit nem képes felfogni (I. C. 2 4. J 5 stb.); sőt még a νο~ς is szemben a nvevua megnyilatkozásával terméketlen, meddő, mit sem produkál (I. C. 14, í 4). Csak is a szellem fogja fel a szellemit; csakis az Istentől származó szellem ismerhet fel szellemieket, csak ez kutathatja még az Istennek mélységét is (I. C. 2,jo-ti); csak szellemiekkel Ítélhetünk szellemiek fölött (I. C. 2, 1 S). — A Pálnak megjelent Krisztus alakjában — közelebb nézve azt, nem volt semmi ff^f-szerű. Nem is lehetett benne σάρί-szerű; mivel ez esetben hiába halt volna meg Jézus s igy nem lenne ő a Krisztus, a messiás. Jézus halálának éppen az a jelentősége, hogy az a σάρξ, a mely a bűnnek objectiv-egyetemes forrása s igy az isteni büntető haragnak a tárgya, Krisztus halálában vette a bűn zsoldját, — megsemmisült. Isten haragja a ffofpí e halálával megszűnt, Isten kiengesztelődött. — Kiengesztelődött nem Jézussal; hisz erre nem volt ok. Ő bünt nem követett el. Jézus Énje maga a πνενμα volt; közelebb a πνενμα αγιωσννης (R. 1,4). Ez érvényesült az ő földi életében σαρί'-jával szemben; ez nem engedte meg a σαρξ természetes elhatalmasodását s igy a bün elkövetését; ez tette mintegy lehetővé Istennek hatalmi tényét, Isten fiának a halálból való feltámadását (ez történt κ ατά
