Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorius isagogikai gyűjteménye. Tyconius: Liber de Septem regulis

114 Marton Lajos. szerint is, a valóság szerint is igaz. Hasznos is volt, inert türelemre intett s csillapitólag hatott a novatianusok ós donatisták túlzásaival szemben. A III. regula igy hangzik; De promissis et lege. Augustinus megjegyzi, hogy lehetett volna igy is címezni : Do spiritu et littera, sőt igy is: De gratia et mandato 1). Ε fejezetben, miként a felsorolt címekből látni lehot, azt bizo­nyítgatja, — főként a Róm. és Gal. levél alapján, — hogy nem törvény, hanem hit által igazulunk meg, s ezáltal nyer­jük az ígéretet, de azért azok között is, kik a törvényt cselekedték, voltak, kik megigazultak. „Auctoritas divina est neminem aliquando ex operibus legis justificari potuisse. Eadem auctoritate firmissimum est non defuisse, qui legem facerent et justiflcarentur". Az ígéret ós a törvény közt levő ezen ellenmondást akarja tehát elenyesztetni. Hivatkozik evangeliumi helyekre, melyekben igaz zsidók­ról van szó : Ján. 1, 4 8.(Natanael)Luk. 1, 6. (Zak. és felesége). Luk. 2, 2 5. 3 6. (Simeon ős Anna). Mt. 9, 1 S., mely igazak léteiét fel­tételezi. És ki válhatna kétségbe, hogy Mózes és a próféták igazak voltak? És hivatkozik Pálra, Fii. 3, 6, főként pedig a Róm. 8, 9. és Gal. 5, l 8-ra. A Róm. 8, 9.-ből világos — úgy­mond, hogy Isten ós Krisztus lelko ugyanaz. A prófétákban és szentekben Isten lelke lakozott, tehát Krisztusé is, e szerint nein voltak testben. Ugyanez derül ki a Gal. 5, 1 8-ból is: Ha a lélektől vezéreltettek, nem vagytok törvény alatt. A prófétákat és szenteket Isten lelke hajtotta, tehát nem voltak törvény alatt. Mikor Krisztus eljött, hirdette a hitet azoknak, kik közel és távol valának, azaz Izrael bűnöseinek ós a pogányoknak. Izrael igazai azonban a hitből csak ugyan­azon hitre hivattak. Mert ők tulajdonképen mindig ehhez tartoztak. Ők ugyanis Ábrahám igazi szellemi gyermekei, kik nem test szerint, hanem az ígéret szerint születtek, melynek a hit a feltétele. Ábrahámnak e szellemi magva sohasem szakadt meg Izsáktól Krisztusig. Ehhez tartoztak tehát amaz ó-testamentumi igazak. — Szól a két szövetség viszonyáról, szintén a Gal. levél alapján, Hágár ós Sára allegóriájával kapcsolatban. Ott van kezdettől fogva mind­két testamentum, de a körülményekhez képest egyik a másiknak neve alatt rejtőzött ós rejtőzik. Miként tehát akkor az ó-testamentum alatt rejtőzött az új, azaz a kegye­lem, úgy most is az uj birtokában nem hiányoznak a szolga­ságnak fiai sem. Ε dogmatikus fejtegetéseiben nagyobb tárgyszerűséget és világosságot találunk, mint az előzőkben. Augustinus is *) Isidorus Hisp. itt ia Aug. javaslata szerint idézi a cimet: De littera et spiritu, id est, de lege et gratia.

Next

/
Thumbnails
Contents