Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorius isagogikai gyűjteménye. Tyconius: Liber de Septem regulis
Ilagnus Aurelius Cassiodoriu« Senator isagogikai gyűjteménye. JJ3 A II. regula címe: De Domini corpore bipartito. Ebben azt magyarázza a szerző, hogy az Úr teste, azaz az egyház két részre u. m. jobb és bal oldalra, azaz jókra és rosszakra oszlik, benne e két elem ismerhető fel, anélkül, hogy ezek az egy testületben különösebben meg volnának különböztetve. Csupán az értelem ismeri fel, hol melyikről van szó. De ezt a megkülönböztetést meg kell tenni, mert az írásnak az egyházra vonatkoztatott helyei csak akkor adnak igaz értelmet. „Sicut enim, ut supra dictum est, a capite ad corpus ratione sola videtur, ita a parte corporis ad partém, a dextra ad sinistram, vei a sinistra ad dextram reditus in supradicto capite claret". Ε cimre nézve megjegyzi Augustinus, „hogy nem igy kellett volna nevezni. Mert nem az Úr teste az valóban, mely nem lesz örökké δ vele; de ezt kellett volna mondani: az Úr igaz és elegyes testéről, (De Domini corpore vero atque permixto) 1), vagy: igaz és színlelt testéről, (aut, vero atque simulato), vagy más effélét, mivel nemcsak örökre, de most sem mondható a képmutatókról, hogy ő vele vannak, jóllehet az δ egyházában látszanak lenni. Ezért ezt a regulát igy is lehetett volna címezni: de permixta Ecclesia". Az egyháznak ezt a kétféle elemét keresi az <5és új szöv.-ből vett példáknak egész csoportjában, a zsidókban, (Jes. 42, ,6-17; 5-8· 37-28 ; J 4 4) 21-22·) a gondos és hanyag szolgában, (Luk. 12, 4 3. s köv. Mt. 24, 46 • s köv.) az Énekek-éneke Sulamitjában stb. Ennek (I. B.) e szavait: „Barna, de szép vagyok én, mint a Kedár sátrai ós Salamon sátrai" (Fusca sum et speciosa, ut tabernacula Cedar et pelles Salomonis) egyenesen a Krisztus kétrészreosztott testére vonatkoztatja. A „fusca, ut tabernacula Cedar" az egyház hitvány, szolgai elemét jelöli, a „speciosa, ut pelles Salomonis" pedig tiszta, királyi részét. De azért mindkettő együtt, egyidőben az egyházhoz tartozik. Hasonló erőszakos szétválasztását látjuk az összetartozóknak a Róni. 11, , 8 értelmezésében. („Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek ti érettetek, a választásra nézve azonban szeretettek az atyákért"). Ε hely mutatja, hogy egyugyanazon test jó is, rossz is. De szerinte nem ugyanazok a kedveltek, a kik az ellenségek. Hasonló példákkal illusztrálja tovább, hogy miként található meg az átmenet ugyanazon személyekre vonatkozó összefüggő helyekben is egyik részről a másikra. Augustinus megjegyzi, hogy e szabály az olvasótól éberséget kiván, én azonban úgy találom, hogy, a mint T. alkalmazza, inkább nagyfokú képzelődóst. Egyébként e regulának az a megkülönböztetése, hogy az egyház igazi és látszólagos keresztyénekből áll, a biblia ») hidorus Hisp. igy is idézi. Theol. Szaklap. V. érf. g
