Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorius isagogikai gyűjteménye. Tyconius: Liber de Septem regulis
110 Marton Lajos. irányát ma részint a belőle készült későbbi kommentárokból ismerjük, részint Augustinus egy megjegyzéséből 1) részint Gennadiusnak rövid, de a fődolgokat mégis összefoglaló kivonatából, mely szerint az Apokal.-t egészen szellemileg értelmezte, (nihil in ea carnale, sed totum intelligens spiritale). Ε spiritalis felfogás mellett is az angyaloknak testi létet tulajdonított, (angelicam Stationen! corpus dixit esse), viszont azonban az igazak feltámadása után a földön remélt ezeréves birodalom iránt kételyét fejezte ki s a kettős testi feltámadást is, t. i. az igazakét és bűnösökét, kétségbe vonta s e megkülönböztetést úgy értelmezte, hogy az igazak első feltámadása nem egyéb abban az időben, mint a bűn halálából a hit által való megigazulásuk és a keresztség által örök életre jutásuk. Csak egy testi feltámadás lesz, de az általános, melyben rősztvesz minden ember, még az időtlenek és nyomorékok is. Csak a negyedik műve maradt meg, mely 370 után keletkezett, ilyen cimmel: Liber de septem regulis, melyről Gennadius igy emlékezik meg: „Composuit et regulás ad investigandam et inveniendam intelligentiam scripturarum octo, quas uno volumine conclusit". Hogy a szabályok számát 8-ra teszi, ez valószínűleg a munka nem ismeréséből származó egyszerű tévedés, melyet nemcsak a cimből igazíthatunk ki, hanem Augustinus világos előadásából is, ki csaknem kortársa volt Tyconiusnak s művét a hét fejezet szerint részletesen ismerteti és bírálja aDe doctrina Christiana III. könyvében. „Fecit librum — mondja ismertetése elején Augustinus — quem Regularum vocavit, quia in eo quasdam septem regulás exsecutus est, quibus quasi clavibus divinarum Scripturarum aperirentur occulta". Közli aztán a 7 szabályt. Ugyanezt látjuk továbbá Isidorus Hispalensisnek (7. sz.) világos kivonatából, melyet De septem Regulis cim alatt közöl a Sententiarum lib. I. 19-ben e rövid bevezetéssel: -Septem esse, inter ceteras, regulás locutionum sanctarum Scripturarum, quidam sapientes dixerunt". Ο tehát a kivonatolt mű szerzőjét már nem ismerte. — A munkát, úgy látszik, röviden csak Regulae vagy Liber Regularum-nak nevezték. Bevezető soraiban munkája célja és érteke felöl igy nyilatkozik a szerző: „Szükségesnek tartottam mindenek előtt, mik nekem ilyeneknek látszanak, a Szabályok 1) De doctr. Christ. III. 30: ... . in Apoealypsi Johannis quaerit, quemadmodum intelligendi sínt angeli ecclesiarum septem, quibus scribere jubetur, et ratiocinatur multipliciter et ad hoc pervenit, ut ipsos angelos intelligamus ecclesias.
