Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
104 Dr. Tüdős István. a megtéréstakarók? a bűnbánok? tehát Jézus is megtéiő s bűnbánó vala? Jézusnak is szüksége volt a megtérés keresztségére ? ha nem lelt volna szüksége, miért keresztelkedett volna meg? ha pedig azért keresztelkedett meg, mert bűnös volt, miként állithatni bűntelen voltát a természetfeletti származással egyetemben? ha pedig bűntelen volt, akkor nem is keresztelkedett meg, vagy a keresztelkedése egyszerűen tüntetés, újkori rosz kifejezés alkalmazása szerint: pózolás vala ! . . . Nyilván kitetszik, hogy a kérdés alakúlásai az istenember és a kizárólagos ember-Krisztus fogalom összecsapásának, küzdelmének s így a Krisztusra vonatkozó positiv és negativ dogmatikus álláspontnak a következményei, a melyeknek egyetlen egy szent írásbeli hely is elegendő, hogy végett vessen, ha szőrszál-hasogatást nem akarnak a vitatkozók végezni. De hol van az a szent-irásbeli hely, a mely hallgatást parancsol a vitatkozóknak? Melyik az a pont, a mely ellen csak a minden áron vitatkozni akarás szállhat sikra ? Lehet, hogy az én felfogásomat naivnak is fogják némelyek nyilvánítani, — talán tudattalanságnak is fogják egyesek minősíteni, de a meggyőződés ereje kimondatja, hogy semmiféle positiv és negativ dogmatikai álláspontnak küzdelméről nem lehet beszélni ott, a hol maga az idvezitő így szól az evangéliomi tudósítások szerint a saját maga megkereszteltetéséről a vonakcdó Jánoshoz: „ot'xcu . . . 71QS710V έοτίν f^üv πληρώσαι 7: ctßav διχαιοοννην", — azaz : meg kell nekem — úgymond Jézus Jánosnak ! — kereszteltetnem általad, mert így illik mihozzánk, hogy teljessé legyen minden igazság. Magához ahoz a hivatáshoz illik a vízzel való megkereszteltetés, a mely a Jézusra vár s a János keresztségének az emberi szivek megtérését jelző mivolta épen a Jézus által lesz megerősítve, a ki a keresztség felvételével egygyé válik a vele egyesülni akarókkal, a kiknek megtérését az a lélek teszi teljessé, a ki maga a tökéletes váltság s idvesség. Nem illeti, nem érdekli ez az én felfogásom sem a positiv, sem a negatív dogmatikai álláspontot, mert a Jézus vízzel való megkereszteltetése nem az ő megtérésének keresztsége, mintha neki szüksége lett volna a megtérésére, hanem az ő emberekért történő küldetésének elmaradhatatlan feltétele, mert az ő országának eljöveteléhez csak a megtérők ragaszkodhatnak s a megtérőknek igazságát csak az bizonyíthatja, a ki maga a megtérés országának királya. Nem a Krisztus szempontjából bírálandó el az ő megkereszteltetése, hanem az utána vágyódó, megtérő, bűnt bánó emberiségnek a szempontjából, a minthogy az Idvezitőnek egész történeti szereplése is az absolut isteni jóságon kívül az emberiség üdve s boldogsága biztosításának s szükséges voltának szem előtt tartásával bírálandó el. Azaz : bár maga az isteni tökéletes jóság is megkövetelte a Krisztus megjelenését, mégis mindenek fölött a mi emberi érdekünk és üdvünk tette szükségessé azt, hogy a
