Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye

278 Marton Lajos. Hogy milyen szellemi munka folyt a vivariumi colonián, arról Cassiodoriusnak ez időben készült iratai, különösen a nevezetes Institutiones divinarum et saecularium litterarum v. lectionum') melyet joggal neveztek a tudományos képzés, megvonnak. Baronius cardínalisig (f 1607.) az egyházi közfelfogás bencésnek taríá. Baronius azonban (Annales ad ann. 494.) különösen azon az alapon, hogy Cassiodorius sehol nem említi Benedeket és reguláit, továbbá mivel ezekben szó sincs arról a profán és humán irodalmi tanulmányról, melyet a vivariumi kolostorban gyakoroltak, kétségbevonta Cassiod. bencés voltát. Inkább lehetett Cassianus tanítványa. Garet bencés (a Cassiod. életrajzához csatolt Dissertatio de M. A. Cass. Sen. vita monastica-ban) és többen nagy igyekezettel cáfolják Baroniust. Garet különösen erős dialektikával, de nem mindig hasonló igazsággal utal Benedek nagy tekintélyére, regulájának Italián is túlterjedő hírére, mely Cassiod. előtt már csak az idői és helyi közelség révén sem maradhatott ismeretlen. Hasonlónak találja a két kolostor beosztását, (coenobiták és anachoreták területére) berendezését, bennük a szerzetesek életrendjét, foglalkozását, (könyvtár és iskola mindkettőben volt, ebből következtet a tudományos foglalkozás és képzés hasonlóságára) ima- és kegyességi gyakorlataik nevét, számát, beosztását. Mindezek, szerinte, Benedek regulájának hatását mutatják, bár nincs megnevezve, valamint az Inst. d. 1. 32. c. intése is: „Tarn Patrum regulás, quam praeceptoris proprii jussa servate" megnevezés nélkül Benedekre utal. Szerinte nem valószínűtlen, hogy a bencések közül kapta szerzeteseit, sőt említett abbásait is. Nagy gyengéje ez érvelésnek egyfelől az a beismerés, hogy a felhozott dolgok egy része minden szerzetrendben egyforma, másfelől a sok feltételezés és későbbi adatokkal való bizonyítás. A vita kiderítette Cassiod. kolostorának függetlenségét a bencés renddel szemben, és pedig jórészben Baronius érvei alapján. Nem kicsinylendő érv, hogy Cassiodorius, ki forrásairól, segédeszközeiről s az illető szakmában kiváló tekintélyekről mindig pontosan számot ad, Benedekről egészen hallgat, mig Basiliust, Cassianust s munkáikat, kiket és melyeket Be iedek Regulája is emleget és olvasmányul előír, (42. és 73. reg.) Cassiodorius is nagyon kedeli és ajánlja s a föntebb idezett Patrum regulae kifejezése is kétségenkivül ezekre, a praeceptoris proprii jussa pedig a vivariumi abbásra vonatkozik. Aki Cassiod. irodalmi munkásságának centoszerű, azaz a lehető bőven összeszedett forrásokból való kivonatoló és összeszerkesztő természetét figyelembe veszi, az valószínűnek fogja találni itt is azt a feltevést, ho/y kolostorának szabályait is az e téren tekintélvekül ismert föntebb említett atyák (ezek közt esetleg Benedek is ott szerepelhetett) elveiből és reguláiból állította össze, módosítva azokat a saját céljai szerint. Ő a nagy szervező és kormányzó, kinek erős kezében egy birodalom ügyei futottak össze, nem is lehetett egyszerű szolgai másoló, annyival kevésbbé. mert ő új célokat tűz ki az eddigiek mellett szerzetesei elé, olyanokat, melyekről sem a régebbi kolostori atyák, sem Benedek szabályai nem tudnak semmit. Különben is nagyon naiv dolog a tudományos törekvést illetőleg Benedeket, e vadon élt csekély műveltségű anachoretát a tudós és széles látókörű Cassiod. irányitójává tenni. Hogy intézményeik közt sok az egyezés és hasonlóság, azt forrásaik közösségén kívül a kor szelleme és gyakorlata eléggé megmagyarázza, bár e tekinletben is található némi különbség úgy Cassianus és Benedek, mint Benedek és Cassiodorius között, mint ezt pl. a naponkénti 7 imádkozás nevére és berendezésére nézve, melynek egyezésére Garet nagy súlyt fektet, Franz i. m.-ben pontosan kimutatta. Hogy a szerzetrendek alapításában és szervezésében a fődolgok egyezése mellett egyebekben teljes szabadság uralkodott, mutatja Cassianus nyilatkozata is: Tot propemodum typos et regulás vidimus usurpatas. quot etiam monasteria cellasque conspeximus. (De inst, coensb. II. 2). ') A könyv cime nem egészen bizonyos. Alternative irják még a tudományos munkák is. A szövegben mindkettő szerepel és pedig a cimre való