Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye

Magnus Aurelius Ca

ísiodorus Sei a'.or isagogikai gyűjteménye. 279 főként a theol. Studium methodologiájának

1), élénk képet nyújtanak. Céljáúl tűzi ki, „ut ad vicém magistri introductorios vobis libros istos, Domino praestante, conficerem, per quos, sicut aestimo, et scripturarum divinarum series et saecularium litterarum compendiosa notitia Domini munere panderetur" Hogy a szentírás megértéséhez szerinte is szükséges világi tudományok, az u. n. hét szabad művészet (grammatika, rhetorika, dialektika, arithmetika, musika, geometria, astronomia) ismertetését csak a második könyvben adja, annak magyarázatát nemcsak az „ubi tamen minore periculo delinquitur, si quid salva fidei stabilitate peccetur" megjegyzésében találjuk, hanem azon különös, sőt fonák, de előszeretettel ápolt felfogásában, hogy a világi tudományok csirái tulajdonképen a szentírásban vannak, innen vették tolvaj módra s alkalmazták saját szabályaik szerint fortélyaik űzésére a világi tudományok doctorai, kiktől az igazság céljaira visszafoglalni szükséges és hasznos

2). Bármily különös volt is azonban Cassiodoriusnak e felfogása, a belőle levont consequentiája nagyon üdvös volt, mert a világi tudományok tanulásának igazolását foglalta magában. Nem lehetetlen, hogy ezért hangoztatta annyiszor. Cassiodorius a classikus műveltségben nevekedett fel, annak becsét, kincseit ópúgy, vagy még jobban tudta értékelni, mint mi. Előtte volt a legkiválóbb egyházi atyák példája is, kikre hivatkozik is, mint Alexandriai Kelemené, Origenesé, Nazianzi Gergelyé, Nagy Basiliuse, Augustinusé, Hieronymusó stb., kik, mint éleslátású s classikus műveltségű férfiak, tisztában voltak azzal, hogy az üdvöt ugyan a zsidók révén vonatkozással. Pl. a 15. caputban: „Vos igitur, qui divinarum et saecularium litterarum cognitione polletis. " Viszont a Do orth. bevezetésében; „Deinde post institutiones quemadmodum divinae et humanae debeant intelligi lectiones, duobus libris (ut opinor) sufficienter impletis . . . ." Ez utóbbi hely azonban, valamint az Inst. div. litt, bevezetésének e szembeállítása: „Habetis igitur in primo volumine magistros ... In secundo vero libro de artibus ac diseiplinis liberarium litterarum pauca libanda sunt, . . . ." azt világosan mutatja, hogy ez a két rész egy egész művet képez, melynek első könyve a theo!., a második a világi tudományokról szól. Némely kiadás, így Gareré is kettéválasztotta ezen címek alatt: De Institutione Divinarum Litterarum és De Artibus ac Diseiplinis Liberaiium Litterarum. (Alzog és Franz is osztja e tév dést.) ') Franz i. m. 66. 1. Alzog, Patro'.ogia II. 364. 2) ,.Et quod illi ad exercer.das versutias derivarunt, nos ad veritatis obsequia laudabili devotioni· revocemus; quatenus quae inde furtive sublata sunt, in obsequium rectae intelligentiae honesta conditione reddantur". lnst. div. litt. c. 27. Ε gondolat több helyütt előfordul Cassiodoriusnál, igy a szóbanforgó mű bevezetésében, 4. caputjában Zsoltárkommentárjában a 23., különösen pedig a 15. zsoltár magyarázatánál, hol Augustinusra, Hieronymusra s másokra hivatkozik, kiknél e gondolat már megvan. Sőt hivatkozhatott volna Philóra is. ki ezt először vetette fel, sőt írásmagyarázati elvévé tette.