Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jézus születése
240 Raffay Sándor. akarta őt elhagyni. 2 0Mig ezekről tanakodott, ima az Úr angyala megjelent neki álomban, mondván: — József, Dávid fia, ne félj elvenni 1), a te feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, a szentlélektől van. ^Fiat szül majd s azt Jézusnak nevezed, mert az fogja az ő népét bűneitői megszabadítani. a-'Mindez pedig azért történt, hogy beteljék az Úrnak a próféta által mondott ama beszéde: ~ 3Ime a szűz fogan és Bat szül s ennek nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten! 2 4Mikor aztán József az álomból felserkent, úgy cselekedett, amint az Úr angyala meghagyta neki és magához vette a feleségót. 2 5De nem ismerte őt addig, mig meg nem szülte az ő elsőszülött fiát, s annak nevét Jézusnak nevezte. József története. 5. fejezet. A foganás után három hónapra visszatért az igazságos férfiú József azon helyről, ahol a mesterségét űzte, s amikor az ón szűz anyámat terhesnek találta, felkavart lélekkel titcsátó levéllel hagyhatta el, s a jegyes nő gyermeke a jegyes férfi törzsének a tagjává lett azon esetben is, ha házas együttélés nem történt. Ezért mondja szövegünk, hogy József igaz volt, sem a jegyesét nem akarta kicégérezni (szó szerint például állítani), sem a Dávid törzsének tagjává nem akart belopni olyan gyermeket, aki anyja után csak az Aron törzsének a tagja lehetett. — Azért akarta pedig Máriát titkon, vagyis a párhuzamos legendák magyarázatai szerint éjjel elszökve elhagyni, hogy ne kelljen a válólevél megírat ás a végett Máriával együttesen valamely erre képesített íróhoz mennie. Mert a válólevélről szóló misna, a Gittin szerint a válólevél csak akkor volt érvényes, ha az elbocsátott nő is jelen volt annak kiállításánál (3 ,). A levélben világosan ki kellett jelentenie a váló férfinak, hogy a nő bárkivel házasságra léphet. A válólevél érvénytelen volt, ha a férfi sajátkezüleg írta, ha nem volt rajta kelet, s ha nem volt két tanúval láttamozva. Az elbocsátást V. Móz. 24. szabályozza v. ö. Jer. 3 8. Jés. 50,. Mai. 2„. Mt. δ u. Az elbocsátás joga kezdetben csak a férfié volt, de Jézus idejében már a nő is elbocsáthatta férjét (Mk. 10 1 2). Az elbocsátás jogának elvesztése büntetés (V. Móz. 22, 9). Minthogy a házasságot igen könnyen felbontogatták, így Hillél szerint az étel elrontása is elég ok vott, Schammai szerint azonban házasságtörés, fedetlen fővel, hasított ruhával, meztelen karral járás volt az elbocsátás oka. Jézus helytelenítette az elválást, s annak egyetlen okát a paráznaságban jelölte meg. A házasság tehát szerinte is felbontható, de csak is akkor, ha erkölcsi alapja megrendült. *) Bármennyire komoly volt is a jegyesség viszonya, a házasság mégis csak akkor fejeztetett be, mikor a férfi magához vette, tehát elvette a feleségét. Akkor vált az igazán házastárssá, bárha addig is feleségnek tekintették. Persze ennek a magához vételnek az apokrifus elbeszélések szerint már nem lett volna értelme, mert hiszen József mindjárt a templomból hazavitte a leányt. A leány, ha el van is jegyezve, addig, mig haza nem viszi a jegyese, az atyja joghatósága alatt áll. A házasságkötés befejezése tehát az elvitel, v. ö. Merx i. m. I. 14—18.
