Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Lapszemle
158 Lapszemle. Rendszeres theologiai kérdésekkel foglalkozik Riidel Historische und dogmatische Urteile" c. cikkében (a 3. füzetben) és főleg Schmidt breslaui tanár: „Das religiöse Problem im modernen Geistesleben" cím alatt (az 1. füzetben.) Maurenbreckernek, a volt Naumann (nemzeti sociálista) s most sociáldemokrata-párti theologusnak, a „Preussische Jahrbücher"-ben megjelent cikkéhez fűzi a szerző gondolatait s így mutatja ki, hogy problémánk Darwinnak a fajok keletkezéséről írt könyvének megjelenése (1859.) óta létezik és abban kulminál, vájjon a keresztyénség és az immanens evolutio, vagy általában csak a vallás és ezen antisupranaturalistikus elv megállhatnak-e egymás mellett? Ez lévén a probléma lényege meggyőző érvekkel mutatja ki azt, hogy itt kiegyenlítésről nem, hanem csak vagy-vagyról lehet szó. Végül megemlítjük még, hogy Eberhard tanító (a 3. füzetben) megkezdi Augustinusnak „de rudibus catechizandis" c. iratának ismertetését és méltatását, Hilbert, lipcsei lelkész pedig „Kunst und Sittlichkeit" cím alatt (az 1. és a 2. füzetben") alapos tanulmányt nyújt, mely a művészetnek ós az erkölcsiségnek egymáshoz való viszonyát a két kulturtényező lényegének s teljes önállóságának valamint mindenféle vonatkozásainak tekintetbe vételével igyekszik megállapítani, úgy hogy a művészet barátai és mivelői, valamint az erkölcsiség őrei is egyaránt megnyugodhatnak a szerző fejtegetéseinek eredményeiben. Ezen kérdés alaposabb és mélyebbjáró fejtegetését a szerzőénél nem ismerem. Dr. Daxer György. Studien und Kritiken. 1904. 1. szám. Kirn (Leipzig) Ein Vorschlag zu Jakobus 4 l h. cimen szóvá teszi azt az eddig bizonytalan eredetű idézetet, a melynek sem eredetét, sem értelmét senki sem tudja. Miként azt az eddigi magyarázók is mind, úgy ő is a τιρης φΰόνον szavakban keresi a rejtély kulcsát. Egyszerű szövegromlást tételez fel s az uncialís I1P02 ΦΘΟΝΟ Ν helyett ezt teszi: IT POE ΊΌΝΘΝ, a mikor az értelem is egészen világos, de meg az idézetet is megtaláljuk a 42 Zsoltárban. Ugyanazon folyóirat 4-dik számában ismét szóvá teszi Kim ezt a dolgot, részint, hogy közelebbről kifejtse a szöveg értelmét, részint, hogy beszámoljon az első cikk óta tudomására jutott ama tényről, hogy Wetstein volt a legelső, a ki 1730-ban Prolegomena stb. című müvében ezt a javítást ajánlotta. Tőle vette át az angol Bowger 1763-ban. Ezektől függetlenül ugyanezen javítását tette 1896-ban Könnecke egy gymn. értesítőjében. Ezekről Kimnek nem volt tudomása. — Kétségtelen, hogy ez a szövegjavítás nemcsak hasznos és helyes, de meg is engedhető.
