Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszem! e. 159 2. szám. Conrady, (Wiasbaden) IHe Flucht nach Ägypten und die llückkehr von dort in den apokryphen Kindheitsgeschichten Jesu. Azt a mulasztást akarja pótolni, hogy Jézusnak az apokryphusokban rajzolt életét tudományosan nem tették még kutatás tárgyává. Itt az Evangélium Thomae lat. c. 1 - 3. Pseudomatthaei evangelium c. 17. és az Evang. infantiae Salvatoris arabicum c. 9—85. alapján csak az egyptomi futásról szóló tudósításokat tárgyalja igen részletesen, hosszadalmasan. Kritikai szempontból azon eredménye érdekel bennünket különösebben, hogy mindhárom tudósításnak az Protevangelium 25. caputja képezi az alapját. Ha azonban ennek az eredményének is csak olyan alapja és igaza van, mint ama hypothesisének, hogy a kanonikus evangéliumoknak a gyermekségró'l szóló tudósításai a Protev. Jakobi után készültek, akkor nem egy tudományos eredménynyel, hanem csak egy értéktelen hypothesissel vagyunk ismét gazdagabbak. 3. szám. Treitel (Laupheim) Die religions- und kulturgeschichtliche Stellung Philos. Philo jelentőségének s úgy a saját, mint a következő idők nemzedékére való befolyásának a kérdése még mindig tisztázatlan. Treitel erre vonatkozólag nem új, hanem összegező szempontokat ad. Philo nem akart missiót űzni, hanem apologeta és tudatos synkretista volt. Zsidó maradt mindig és mindenben, de sohasem tévesztette szem elől, hogy a νομος csak akkor tölti be igazán isteni hivatását, ha egyetemessé lesz. A partikularismus minden téren meghaladta, csak ebben a dologban nem. Felfogásának egyetemességében van Philonak a jelentősége és hatásának a titka is. Egyetemes szempont alá helyezte pl. még a sabbat és az ünnepek jelentőségét is. Egyetemes emberi mondhatnók socialis és természeti vonatkozásaikban fogta fel azokat. S ez nála az új. így lett ő nemcsak a zsidó eszméknek hatalmas terjesztőjévé, hanem igy mentette meg azokat a görög bölcsészet eszméivel való kemény összeütközéstől is, és igy vált Philo mesterévé a következő koroknak is. Szerzőnk különösen Schürerhez és Zellerhez csatlakozik. Fejtegetése a philonisták ismeretes álláspontján áll ugyan, de legalább nem csap túlzásokba. Ttafay Sándor.