Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Hornyánszky Aladár: Száz év Izráel történetéből
92 Hornyánszky Aladár. kori testvéreket a hazatérőktől szinte áthidalbatlan szellemi űr választotta el. Akik 586-ban visszamaradtak, megkímélve a deportátiótól, azok, amint Jojakim uralkodása után máskép várni nem is lehetett, teljesen megfeledkeztek a deuteronomistikus reformról. Az ég királynőjének, a hajnali csillagnak tisztelete szerte-széjjel divatozott 1) és Ezékiel közléseiből kitűnik, hogy a bálványok kultusza, a magaslatoknak áldozathelyekül való használása ós egyéb „undokság" Judában ez időtájt ép úgy el volt terjedve, mint évszázadokkal előbb Izráelben 2). A távolabbi környezetben csupa nyilt ellenség tartózkodott. Dél felől Jeruzsálem elpusztulása óta mind jobban előrenyomultak a gyűlölt edomiták. A nyugatot a filiszteusok tartották kezökben, a keletet az ammoniták, régi ellenfelei a zsidóságnak. Északon az eltűnt lzráelnek maradéka vegetált még félig pogány Jahve tiszteletével, ezek a samaritánok. Az ellenségeknek ezen keverékébe telepedtek le a hazatérő exulánsok. Nagy szerencse volt számokra, hogy a számkivetésben együtt lakhattak. Nebukadnezár nem szórta szét az egyes családokat és igy a nemzetségekből és vérrokonokból bizonyos közösség keletkezhetett, amely az államot némileg helyettesitette. A nemzetségek fejei és a vének ismét nagy jelentőségre jutottak. Ezeknek összessége képviselte az egykori hivatalnoki kart, és a dinasztia a legelőkelőbb család volt. Ez az egyszerű szervezet a visszatérés utáni első esztendőkben a hazatérőknek nagy hasznára vált. Mint lezárt kör, saját belső igazgatással könnyen megalakulhattak. Távolról sem vették mindazt birtokukba, ami azelőtt Judához tartozott. Számuk erre nem is lett volna elegendő és másrészt fontos volt, hogy lehetőleg együtt maradjanak. Jeruzsálem fölött az ország északi részén telepedtek le a júdeai fensik halmain, továbbá kelet felé Jerikó irányában a Jordánvölgy környékén, némelyek a régi Benjamin területén. A romokban heverő főváros nem sokakat vonzott. Az egyes családok a vének vezetése alatt állottak. Ezek képviselték a gyülekezet érdekeit, gyakorolták az igazságszolgáltatást, sőt executiv hatalommal is bírtak. A papságnak tekintélye nem veszített semmit régi erejéből, dacára annak, hogy hivataluk a számkivetés alatt, sőt a visszatérés utáni első hónapokban is csak névleges volt. Már magában az a körülmény, hogy ők avagy elődeik még Salamon templomában végezhették a szolgálatot, e külön rendnek kimagasló helyzetet biztosított arra az időre is, a mikor a functiók szüneteltek. Mint a thórának kezelői pedig most is nélkülözhetetlenek voltak. Ujitásszámba ment a főpapi méltóság, ') Jer. 44 1 5—„. — 5) Ezek. 33 2 1! 9. 6. 8. 20. 3 1.
